Esküvő a kora-újkori Magyarországon
Thököly István udvartartójának feljegyzései
Kiss-Kozslik Eszter
A kora-újkori Magyarországon az ünnepek, családi események, mint amilyenek például a keresztelők, temetések, mind társasági találkozásra adtak alkalmat, amelyeken lehetőség nyílt arra, hogy a közösség kötelékeit is újra és újra megerősítsék. Ezeket az alkalmakat a vallási hovatartozás és liturgia is keretbe foglalta, és a kötött szertartások kiemelték ezeket az eseményeket a mindennapokból, hasonlóan a mai alkalmakhoz.[1]
A következőkben Keczer Ambrus (1620-1671), Thököly István udvartartójának naplójából vett részletekkel az esküvőkön való részvételt mutatom be. A Thököly család annak ellenére, hogy távol volt a bécsi udvartól, képes volt magatartásában és udvarszervezetében követni a főurak felé támasztott elvárásokat. Ezt mutatja az Árvában összeírt elkobzott vagyon is.[2] Nyugat-Magyarországon, közel Bécshez a Batthyány udvar, vagy a Nádasdy család a szó szoros értelmében az udvarlásra rendezkedett be,[3] ezért sokkal elevenebben jelentek meg a „náj módi”[4] szokások ebben a környezetben. Az egyházi ünnepek és születésnapok minden évben visszatérő alkalmat teremtettek egy-egy összejövetelre.