1945 után Magyarországon (és a szocialista tömbben is) számos internáló és egyéb tábor létesült, amelyekbe az új hatalom számára veszélyt jelent(het)ő embereket zárták.Voltak közöttük olyanok is - főleg a nyilas hatalom prominensei - akik teljes joggal kerültek rács mögé, a diktatúra kiépülésével azonban fokozatosan nőtt a "kisemberek" aránya, akiket sokszor egy rossz viccért, vagy akár egy névtelen feljelentés (egy nagyon komoly, géppel írt névtelen feljelentés, á la Tanú) miatt lettek internálva, sok esetben mindenféle bírói eljárás és ítélet nélkül. Kistarcsa, Recsk, vagy akár a Hortobágyi telepek (bár jogi szempontból a kitelepítés más kategóriába esett, annyira nem állt messze az internálástól) mára széles körben ismertté váltak, nem úgy, ahogy a tiszalöki tábor, ahol magyarok mellett külföldi hadifoglyok is raboskodtak, és ahol 1953. október 4-én a foglyok egy csoportja lázadást robbantott ki.

A táborkapu. Josef Ringhoffer szénrajza 1953-ból

A diktatúra, és így a táborok mindennapjaiban Sztálin halála hozott némi változást; 1953 nyarától - igaz kis mértékben - de megindult egy enyhülési folyamat, aminek következtében megindult a hortobágyi zárt táborok (augusztusban 7821 fővel) és más kényszermunka és egyéb táborok felszámolása is. Az 1951 februárjában létrejött tiszalöki tábor, bár nem tartozott a legnagyobbak közé, ekkor új szerepet kapott, itt akarták ugyanis összevonni azokat a külföldi hadifoglyokat, akik a későbbiekben nyugati országokban kívántak letelepedni.

Az észak-indiai eredetű cigányok a XV. században érték el nagyobb számban a Magyar Királyság területét. A Kis-Ázsiából majd a Balkán-félszigetről induló vándorlásukban nagy szerepet játszott az Oszmán Török Birodalom felemelkedése. Bár számtalan népszerű elmélet van arról, hogy mikor és miként kerültek Magyarországra, így például egy állítólagos Zsigmond-féle 1417. évi menlevél, a valóságban ezek nagyrészt nem létező forrásokra, illetve toposzokra alapulnak. Az első biztos említésük 1416-ból való egy brassói számadáskönyvben, ahol egy bizonyos "egyiptomi" Emaus nevű úrnak pénzt, terményeket és szárnyasokat adott a város. A középkori magyar források eleinte egyiptomiaknak nevezték őket, és csak később terjedt el a cigány kifejezés.

Cigányok a piactéren. Ábrázolás 1510-ből.

Egy jól körülhatárolható ellenségkép megrajzolásának számos, egymástól független, de több egymással összefüggő oka lehet, s ez nem volt másképpen a középkori illetve a kora-újkori Magyarországon sem. Ezen okok mögött természetesen jelen voltak objektív körülmények is mind a 14., mind a 17. században is, de számos olyan politikai indíttatásból kreált szimbólum került bele mind a törökökről, mind a magyarokról kialakult képbe, amelyek bemutatása árnyaltabb képet adhat.

Mindenekelőtt azonban fontos megjegyezni azt, hogy a törökről egységes kép nem létezett. Természetesen, ebből következik, hogy a 17. század végén, amikor egyes röplapkészítők Magyarországot a „kereszténység ellenségeként” tartották számon - elsősorban a törökkel együtt harcoló Thököly miatt - a "kuruc fejedelem" seregéhez képest egy arányaiban kisebb magyar sereg vett részt „kereszténység ügyének” védelmében is; így a magyarokról kialakult kép sem lehetett egységes. [1]

Propaganda metszet: a kereszténység védőbástyái, középen a legnagyobb: Magyarország

A törökökről alkotott kép bemutatásához és annak változásának érzékeltetéséhez meg kell vizsgálnunk annak kialakulását és a tárgyalt korszaknál korábbi időkben való megjelenését. A török-kép kialakulása jóval korábbi időre nyúlik vissza, mint az oszmán törökök Európában való megjelenése, első megjelenése a 11. századra tehető a szeldzsukok megjelenése kapcsán. [2]

Különleges repülőgép-díszítéseket, jelzéseket és nose-artokat bemutató sorozatunk nyitó epizódjában megismerkedhettünk az első és a második világháború néhány egyedi festésű bombázójával és vadászgépével, most pedig a hidegháború két legjelentősebb konfliktusában, a koreai és vietnami háborúkban megfordult, szépen, viccesen vagy más módon különlegesen dekorált légijárművekből válogatunk. Érthető módon sem a díszítések célja - morálnövelés, könnyebb azonosíthatóság, és persze a "menőzés" - sem pedig eszközkészlete nem változott sokat a második nagy világégéshez képest, ugyanakkor főleg Vietnamban már megjelentek új díszítőelemek, amelyek részben a dekorált harceszköz sajátosságaihoz igazodtak.

Snoopy és Woodstock a vietnami háborúban: a rajzfilmfigurák azóta is népszerűek

Külön érdekesség, hogy Vietnamban a szállító és harci helikoptereken, amelyek napi szinten repültek a dzsungel fölött, megmaradtak a kicsi, de színes és látványos rajzok; bár néhány elöljáró tiltakozott emiatt, a többség úgy vélte, a kis képek és figurák pozitív hatása sokkal nagyobb annál, mint amennyire azok rontják a helikopterek "rejtőzködő képességét". Mondjuk aki már látott, és főleg hallott helikoptert (akár élőben, akár például az Apokalipszis most című klasszikusban), az pontosan tisztában van azzal, hogy egy festmény mennyiben csökkenti a forgószárnyasok álcázását...

"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni" - szól a középkori eredetű (József Attilát is megihlető) dal, amely bár "Piper" Bill Millin előtt minden bizonnyal teljességgel ismeretlen volt, de mégis egyet érthetett annak minden sorával. Ő volt ugyanis a D-Day, vagyis a normandiai partraszállás legendássá vált, bár nem egyetlen dudása, aki a szintén híres Lord Lovat, az 1. Különleges Dandár parancsnoka mellett vett részt az Overlord hadműveletben. Emlékét ma szobor őrzi az egykori Sword partszakasz fövenyén, és parancsnokához hasonlóan "szerepet kapott" a Leghosszabb nap című klasszikusban is. Következzen annak a dudásnak a története, aki bár nem zenei továbbképzés céljából, de megjárta a poklot!

Bill Millin a kép előterében, nekünk háttal: dudájának sípjai így is látszanak. A partraszállók oszlopa mellett Lord Lovat gázol.

A különféle hadseregeknek az ókor óta fontos részét képezik a zenészek, akik síppal, dobbal, nádihegedűvel szolgáltatták a gyalogmenetek ütemét és zenei aláfestését, támadás esetén harcias zenével lelkesítették bajtársaikat, visszavonuláskor pedig az ismert dallamok segítettek a felbomlott kötelékek rendezésében. Emellett akadt arra is példa, hogy az ókori katonazenészek harccselekményekből is kivették részüket, elég csak Jerikó ostromának ószövetségi leírására gondolnunk.

Újpétery Elemér már vendégeskedett a blogon, most ismét a visszaemlékezéseiből kerül elő egy érdekes történet, amelynek -  mint a végén kiderül majd - ő is szenvedő alanya volt. Nem kell olyan komolyra gondolni, mint a már bemutatott berchtesgadeni tárgyalás esetében. A címben szereplő csodafegyveren persze a németbarátságáról közismert Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter is meglepődött, de maximum csak a feje fájt tőle a következő napon. Hogy mi volt ez az elsőre tömegpusztítónak is tartható dolog, arról Újpétery fog ismét beszámolni.

A Tabán egyik tipikus kisvendéglője (Farkas Béla vendéglője) a harmincas években - forrás: FORTEPAN