„Állittassék fel egy szerv, mely kellő szakértelemmel és áttekintéssel rendelkezzék és az egész magyar életet, annak minden megnyilvánulását áttekintse, rendszerezze, felesleges egymásnak ellentmondó intézkedéseket kiküszöböljön, a hiányokat meglássa, kezdeményező lépéseket tegyen ezeknek pótlására.”
(Államvezérkar felállításának terve)
Egy korábbi posztunkban már bemutatásra került a Propagandaminisztérium terve. Ezúttal az "SZ Programpont" vezető és legfontosabb tanulmánya kerül górcső alá, amely az úgynevezett Államvezérkar felállításáról szól. Az "SZ Programpont" valójában ez egy tanulmánysorozat, amely egy teljes közigazgatási-, kormányzati- és gazdasági reformtervezetet tartalmaz, emellett egy esetleges nagyobb német befolyás esetén elvégzendő feladatokat ír le, valamint ennek elkerülésére terveket dolgoz ki. Ezek az elképzelések több esetben hasonlóak vagy teljesen egyezőek Teleki hivatásrendiségi gondolataival. A dokumentumokon nem található sem dátum, sem szerző. Az utóbbi(ak) kilétére egyelőre csak feltételezések vannak - igen valószínű, hogy a szintén Teleki által létrehozott Nemzetpolitikai Szolgálat és Tájékoztató Osztályok tagjai működtek közre -, viszont a készítés dátuma hozzávetőlegesen meghatározható. Újpétery Elemér (1911-2001) külügyi titkár, akinek a hagyatékából előkerültek a dokumentumok, nagyon pontosan, kronológiai sorrendbe állította iratait, így ez a tanulmánysorozat 1940 novemberében vagy decemberében keletkezhetett.
Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke (1920-1921; 1939-1941)
Az „SZ programpont” első tanulmánya az úgynevezett Államvezérkar felállításának tervéről szól. Az Államvezérkart egy olyan szervnek képzelték el, amely átlátja a teljes magyar közéletet, tisztában van minden folyamattal, és döntéseivel képes rendezni a vitás kérdéseket. A szervezet feladatai így nagyban hasonlóak a Minisztertanácséhoz, de nagyon fontos különbség, hogy a terv szerint az Államvezérkar folyamatosan ülésezne és dolgozna. Az intézménynek nem lenne feladata a vitás ügyek pontos és részletes kidolgozása, a lényege, hogy a lehető leggyorsabban képes legyen a fontos ügyekben döntést hozni, a részleteket pedig később a szakbizottságok dolgoznák ki. Az Államvezérkarnak egy egységes vonalat kellene kiépíteni a magyar politikában. A tanulmány nem fejti ki névre szólóan, hogy kiknek kellene ebben az intézményben dolgozniuk, de pontosan meghatározza a nélkülözhetetlen posztokat a szervezeten belül:
- Az Államvezérkar vezetője államtitkári rangban
- 2 vezérkari tiszt
- 2 mérnök
- 2 közgazda
- 2 jogász
- 2 orvos
- 2 tanár
- 2 szociálpolitikus
A vezetőn kívül a többi dolgozót miniszteri tanácsosként kezelnék, az adminisztratív feladatok ellátásához pedig külön titkárság működne. Az Államvezérkar a terv szerint teljesen független lenne minden más kormányzati szervtől és közvetlenül a miniszterelnököt segítené tanácsaival. Az Államvezérkar tagjai minden egyes törvényjavaslatból kapnának egy-egy példányt, amelyet két héten belül mindenki a saját szakterülete szempontjából vizsgálna meg, és a minden nap tartandó közös üléseken kifejtené véleményét. Amennyiben a törvényjavaslattal a tagok egyetértenek, az államtitkár ezt jelentené a miniszterelnöknek vagy az alsóbb szerveknek. Amennyiben viszont módosítást vagy egyéb változtatást tart a szervezet szükségesnek, azt megindokolva és megmagyarázva írásban terjesztené fel a kormányfőhöz. A tagokat a miniszterelnök javasolja a Minisztertanács meghallgatásával a kormányzónak. Megbízatásuk öt évre szólna.
Az Államvezérkar felállításának tervéről szóló tanulmány
Az Államvezérkar felállításának a terve azonban még nem volt teljes a tanulmány elkészítésekor, hiányzott az olyan részletek kidolgozása, mint az intézmény költségvetése, a belső munkarend, a pontos működés vagy a viszony a többi kormányzati szervhez. A legfontosabb probléma azonban az lehetett volna, hogy egy olyan szervezet kapott volna komoly döntéshozói jogköröket, amelyet sem a választópolgárok, sem az országgyűlés nem ruháztak fel hatalommal és nem lehetett volna számon kérni sem.
Egy ilyen szervnek a feladata a Minisztertanácséhoz lett volna hasonló, azzal a fontos különbséggel, hogy ebben a szervben a miniszterelnök saját bizalmi emberei dolgoztak volna. Így az Államvezérkar kettős szereppel bírt volna. Egyrészt ez egy fontos elemnek tekinthető Teleki kormányzati újítási terveiben. Másrészt viszont, amennyiben valamilyen külső befolyásra a kormány összetétele az ország szempontjából kedvezőtlenül alakult volna vagy tagjai nézeteiknek ellentmondó intézkedések végrehajtására kényszerültek volna, egyfajta árnyékkormányként egy ilyen intézmény tovább vihette volna az államügyeket. A külső befolyásoló tényező pedig az adott pillanatban a Harmadik Birodalom volt. Arról a kutatás során nem kerültek elő adatok, hogy a gyakorlatban meddig jutott el az Államvezérkar létrehozása, de elképzelhető, hogy sok más tervvel együtt ez is Teleki halálával került le a napirendről.
Forrás:
SZ programpont: Államvezérkar felállításának terve. Szerző és dátum nélkül. Újpétery Elemér külügyi titkár hagyatéka. Közli: Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig. Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939-1941. Kairosz, Piliscsaba - Budapest, 2015. 225-227.
