1973. szeptember 15-én, a miskolci Lenin Kohászati Művekben (a továbbiakban LKM) balesetet szenvedett a gyárlátogatáson részt vevő Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki három nappal később belehalt sérüléseibe. A tragédia után szinte azonnal megindultak a találgatások (amelyek a mai napig közszájon forognak), hogy tényleg baleset történt-e, vagy politikai ellenlábasai, esetleg maga Kádár János utasítására "iktatták ki" Vályit.

Mai posztunkban a miniszterelnök-helyettes balesetét járjuk körül, elsősorban Fábián Máté tanulmánya segítségével, és engedünk némi teret az összeesküvés-elméleteknek is. Ez utóbbiakhoz Takács Zsolt a poszt végén hivatkozott írása szolgált alapul, amely egyben kiválóan jelzi azt is, hogy, hogy 42 évvel az események után is komoly érdeklődést kelt a tragédia.

Egy nappal a baleset előtt a Borsodi Vegyi Kombinátban. Középen, sisak nélkül Vályi Péter (1919-1973)

Bonaparte Naóoleon, francia katonatiszt-tábornok-konzul-császár pályáját számos könyv (szak és szépirodalmi egyaránt) és film dolgozta fel - még tragikusan korán elhunyt fiának is jutott egy színdarab - a zenébe ugyanakkor nem sikerült betörnie. Ez alól némileg kivételt képez Mark Knopfler, a Dire Straits alapító-gitárosának Done with Bonaparte című száma, amely történelmi utalásai miatt a mi érdeklődésünkre is számot tarthat.

Az 1799 és 1815 között zajló napóleoni háborúkból Európa egyetlen országa sem maradt ki: egyesek aktívabban, míg mások, főleg a kisebb államok felvonulási terepként működtek közre a konfliktussorozatban. A francia uralkodó, bár a tengereken sosem jutott vezető szerephez, a szárazföldön 1812-ig, vagyis oroszországi hadjáratáig az egy szem asperni csatát leszámítva veretlen maradt.

Napóleon, embereit hátrahagyva távozik Moszkvából Adolph Northen festményén

Theodore Roosevelt-el legutóbb, mint a Rough Riders egyik parancsnokával találkozhattunk, visszatérőben a győztes spanyol-amerikai háborúból. A Monroe-elv elkötelezett alkalmazója néhány évvel később, elnökként sem változtatott nézetein, sőt! Roosevelt elnöksége alatt lett az Egyesült Államok egyértelműen világpolitikai tényező, amely immáron (az ő szemszögükből nézve) tengeren túli területekkel is bírt, amelyeket megvédeni sem restellt volna. Ez utóbbival azonban súlyos gondok akadtak, ugyanis az USA a lelkes patriotizmussal ellentétben híján volt nyílt tengeren is használható csatahajóknak. Az amerikai vezetés ezt hamar felismerte, és már a 20. század első éveiben hatalmas flottafejlesztésbe kezdtek, amelyet Roosevelt tovább folytatott. "Ha tárgyalni mész, beszélj halkan, de vigyél magaddal egy nagy botot" - hangoztatta az elnök, aki a bot szerepét a flottának osztotta ki. Az első jelentős, igaz még békés suhintásra 1907 és 1909 között került sor; ekkor zajlott le a Great White Fleet (a nagy fehér flotta) világ körüli útja.

A Great White Fleet Gibraltárnál

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a szocialista blokk legtöbb országában megindult egy enyhülési folyamat. Az enyhülés szót természetesen a helyén kell kezelni, ugyanis jelentősebb változások sehol sem történtek, és pár év múlva kezdetét vette a visszarendeződés is, de ugyanakkor ebben a rövid időszakban, igaz, csak "szőr mentén" de megjelenhetett némi rendszerkritika is.

Árnyéka önmagának...(Fortepan 44491)

1914-ben az első világháború mintegy 300 ifjú, a selmeci diákélettől megmámorosodott főiskolás fiút szólított el a csataterekre, nagy részük tiszthelyettesként, vagy tartalékos tisztként vett részt az ütközetekben. A néhány hete még szakestélyeken mulatozó, szakmájuknak megfelelő egyenruhában járó-kelő, és a selmeci lányoknak udvarló bányász, kohász és erdészhallgatók hirtelen csukaszürkében találták magukat Galícia, Bukovina és az olasz hadszíntér véráztatta harcmezőin.

Selmecbánya fontos szereplője a magyar történelemnek és a magyar műszaki felsőoktatásnak. III. Károly magyar király 1735. június 22-án kelt leiratával pontosan meghatározta a felvidéki bányavárosban létrehozandó „Berg Schola” (Bányászati Iskola) szervezeti felépítését és tananyagát. Ezzel Európában tulajdonképpen elsőként kerültek lefektetésre a műszaki (bányász–kohász) felsőoktatás alapjai. Fontos megjegyezni, hogy a bécsi kamara az új intézményben nem iparosok, hanem vezető műszaki–tudományos, igazgatási és jogi ismeretekkel rendelkező szakemberek képzését kívánta elindítani. 1762. október 22-én Mária Terézia magyar királynő Systema c. leiratában már akadémiai rangra (Akademia Montanistica) emelte az intézményt, majd 1808-ban a bányász és kohász tanszékek mellett létrejött az erdészeti tanintézet is, amelynek célja szakképzett erdőgazdasági- és erdőtisztek képzése volt. 1846. október 6-án véglegesült az intézmény elnevezése, ettől kezdve Berg- und Forstakademie (Bányászati és Erdészeti Akadémia, majd később Főiskola) néven működött tovább. A selmeci főiskolások között – középkori céhes szokásokból és más európai egyetemek tradícióiból merítve – egyfajta hagyományrendszer, szinte külön szubkultúra jött létre, amely a diákság életének szerves, mindennapi részévé vált, és meghatározta életmódját arra a néhány évre, amíg az Alma Mater hallgatója volt. Az első világháború kitörésének idejére az akadémia már húsz tanszékkel operált, az 1913–1914-es oktatási évben pedig 580 hallgató tanult a főiskolán, kiváló oktatói gárda közreműködésével.

A Bányászati és Erdészeti Paloták Selmecbányán.

Bár a Monarchia alapvetően Adria-szinten alkalmazta flottáját, a császári és királyi tengerészek sem maradtak ki a Távol-Keleti és egyéb egzotikus utakból, amelyek egyszerre szolgálták a tudományos kutatás és a zászlómutogatás (showing the flag) céljait; a Monarchia ezen utakkal jelezte, hogy helyet kér a nagyok között. Az expedíciókra természetesen a legjobb, világviszonylatban is kiváló hajókat és válogatott legénységet jelöltek ki. Az 1870-es évektől hosszabb expedíciókat tett meg például a Fasana, az Albatros és a Saida, ez utóbbinak egy későbbi útján kezdte meg tiszti karrierjét Horthy Miklós későbbi kormányzó is.

A Zrínyi gőzkorvett (Csonkaréti Károly festménye)

A Zrínyi korvett 1890-ben indult kelet-ázsiai útjára. Az utókor szerencséjére ennek az útnak - ahogy több másiknak is - is akadt egy krónikása, méghozzá Dr. Gáspár Ferenc hajóorvos, aki  1911-ig öt könyvben írta meg tengerészeti élményeit. Legelső munkája, a Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel 1892-ben jelent meg, és bár illusztrációk nélkül, de a Magyar Tengerészek Egyesülete jóvoltából online is elérhető. Ebből válogatunk ki néhány szemelvényt (a szöveghű átíráson nem változtatva), amelyek bepillantást engednek a kor tengerészeinek életébe, még a 20. század hajnalán is erősen élő babonáiba, és egy ilyen út viszontagságaiba és nehézségeibe. Gáspár doktor könyve amellett, hogy érdekes leírást ad az útjuk során megismert helyekről és népekről is, olvasmányos stílusának köszönhetően szórakoztató irodalomnak is elsőrangú, így nem csak "fanatikus" tengerészet-rajongók számára ajánlott.

Mostani írásunkban a Zrínyi korvett útjának első szakaszából (1890 május) szemezgetünk. Terveink szerint ezt a posztot több követi; virtuálisan követjük Gáspár doktorék útját az Indiai-óceánon át egész Kínáig és Koreáig.