Az első világháborúban több mint 16 millió állat teljesített „szolgálatot”. Az elterjedő motorizáció ellenére teljes mértékben jellemző volt az állatok széleskörű igénybevétele. Lovak, kutyák, postagalambok, kanárik, öszvérek, szamarak, ökrök, elefántok, tevék és vízibivalyok láttak el fontos feladatokat mind a fronton, mind a hátországban a szállítás, közlekedés, egészségügy, harci feladatok és felderítés területén.
Kádár János 1960. szeptember 19-én érkezett New Yorkba, a Baltika nevű szovjet óceánjárón Nyikita Hruscsov szovjet, Gheorghiu-Dej román, és Todor Zsivkov bolgár kommunista vezetők kíséretében, hogy részt vegyen a XV. ENSZ Kongresszuson. Ez a közgyűlés később híres lett arról, hogy Hruscsov felháborodásában állítólag a cipőjével verte a pulpitust, Fidel Castro négy és fél órás beszédet tartott, Henry Cabot Lodge amerikai szenátor pedig poloskákat mutatott be az ülésen, amelyeket egy szovjetektől kapott ajándék címerből szedett elő csipesszel. Kádár János számára is emlékezetes volt a kongresszus, és a New York-i látogatás, de másképpen. A magyar vezetőt első nyugati útján a legtöbb helyen ugyanis ellenségesen kezelték.
Kádár János beszédet mond az ENSZ XV. Kongresszusán 1960. október 3-án (MTI)
Gyakorlatilag "megszületése", vagyis az 1840-es évek eleje óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon a fröccs, amelynek számtalan változata alakult ki az évek során. Az utóbbi időben lett nagyon felkapott a macifröccs, vagyis a málnaszörpös fröccs. Az azonban már nem közismert, hogy ez az italfajta már több, mint száz éves történetre tekint vissza, és feltalálója minden bizonnyal egy kellően kreatív osztrák-magyar tengerész volt.
Karácsonyozó tengerészek - ünnepekkor a szolgálatot is kicsit lazábbra vehették
1953. augusztus 20-án adták át a közönségnek a Népstadiont, amelyben az 1980-as évekig elsősorban futballmeccseket és atlétikai versenyeket szerveztek.
Már 1896-ban felmerült egy nagy befogadóképességű, korszerű stadion építésének gondolata, azonban az első világháború és az azt követő összeomlás keresztül húzta a terveket. Az 1920-as években újra előkerült az ötlet, például a híres építész és olimpiai bajnok Hajós Alfréd is készített egy tervet 1924-ben, amely már a mai épület helyén állt volna - előtte ugyanis számos egyéb helyszín, többek között a Vérmező és Óbuda is felmerült. Az olimpikonnak különös szívügye volt a stadion, ugyanis 1913 és 1947 között több helyszínre számos tervet készített. Az ország gazdasági helyzete, majd a második világháború ismét elodázta a nemzeti stadion felépítését.
A Népstadion ismert karéja 1955-ben (Fortepan 1994)
Az első világháború elején a német hadsereg még tradicionális, porosz gyökerekkel rendelkező csúcsos, ún. Pickelhaube sisakban indult harcba. Már a háború elején kiderült, hogy a bőrből készült fejfedők semmiféle védelmet nem nyújtanak a modern, iparosított hadviselés által a harctérre „acélvihart” zúdító géppuskák, lövegek és aknavetők lövedékei ellen. A sisak 1916-ig maradt használatban, amikor az év elején felváltotta a már acélból készült, sokkal jobb védelmet nyújtó Stahlhelm (acélsisak).
24 ezer Pickelhaube sisakra azonban a leselejtezésnél különlegesebb sors várt, kalandos úton 1919-ben végül Amerikában kötöttek ki, ahol háborús trófeaként állították ki őket.
Az egyik sisakpiramis a Grand Central Terminál előtt, előtérben a zsákmányolt német lövegekkel, New York, 1919. április 22. Forrás: http://sirismm.si.edu/archivcenter/misc/AC1071-0000049.jpg
A XIX. század utolsó éveiben az Egyesült Államok, mint ébredező nagyhatalom Csendes-óceáni, karibi és közép-amerikai érdekeltségei miatt egyre komolyabb konfliktusba került az utolsó gyarmati területeit kétségbeesetten féltő Spanyolországgal. 1898 tavaszán Washington szerint elérkezett az idő arra, hogy gyakorlatba ültessék át a Monroe-elvet. A legfontosabb spanyol gyarmaton, Kubában ekkor már elég komoly függetlenségi mozgalom bontakozott ki, amely innentől kezdve élvezhette a nagy szomszéd támogatását is.
