"Régi idők focija"*

1953. augusztus 20-án adták át a közönségnek a Népstadiont, amelyben az 1980-as évekig elsősorban futballmeccseket és atlétikai versenyeket szerveztek.

Már 1896-ban felmerült egy nagy befogadóképességű, korszerű stadion építésének gondolata, azonban az első világháború és az azt követő összeomlás keresztül húzta a terveket. Az 1920-as években újra előkerült az ötlet, például a híres építész és olimpiai bajnok Hajós Alfréd is készített egy tervet 1924-ben, amely már a mai épület helyén állt volna - előtte ugyanis számos egyéb helyszín, többek között a Vérmező és Óbuda is felmerült. Az olimpikonnak különös szívügye volt a stadion, ugyanis 1913 és 1947 között több helyszínre számos tervet készített. Az ország gazdasági helyzete, majd a második világháború ismét elodázta a nemzeti stadion felépítését.

1994.jpg

A Népstadion ismert karéja 1955-ben (Fortepan 1994)

Végül 1948-ban indult meg az építkezés, az eredetileg 70 000 fő befogadóképességű épületet később 100 000 fősre bővítették. A létesítmény 2002-ben vette fel Puskás Ferenc nevét. Közben leromlott műszaki állapota miatt előbb egyes részeit zárták le, majd egy új stadion építéséről született döntés.

16750.jpg

A Népstadion makettje az 1952-es április 4-i díszszemlén (Fortepan 16750)

A labdarúgás sorsát mind a hatalom, mind az "egyszerű emberek" szívükön viselték. A focimeccsek, a világraszóló sportsikerek mellett egyfajta szelepként is szolgáltak sokak számára. Amellett, hogy a pályán volt lehetőség "visszavágni" a szovjeteknek, sokakban a szurkolás vitte tovább a nemzeti érzést is - és természetesen feszültséglevezetésként sem volt utolsó. Emellett a mérkőzéseken - természetesen a kötelező felvonulásokat leszámítva - lehetett gyülekezni, "tömeget képezni" úgy, hogy az nem vonta maga után a karhatalom reakcióját.

18029.jpg

Teltház a megnyitó napján (Fortepan 18029)

Jelen posztban néhány kevésbé ismert fényképen keresztül villantunk fel néhány pillanatot a "régi idők focijából", többek között az 1954-es 7:1-es magyar-angol vagy az 1968-as, 2:0-ás győzelmet hozó Szovjetunió elleni mérkőzéseket.

8874.jpg

Magyarország - Anglia 7:1. (Fortepan 8874)

A mérkőzés hangulatáról kiváló képet ad a korabeli összefoglaló, amelyen megfigyelhetőek a stadion méretei és egyedi szerkezete is.

 

1954. május 23-án, nem egész fél évvel a legendás 6:3 után, a visszavágón az Aranycsapat szó szerint legázolta a brit válogatottat. Akkoriban járta az a vicc Pesten, hogy "az angolok egy hétre jöttek és 7:1-re mentek".

51082.jpg

Újabb teltházas mérkőzés 1960-ban. Jól látható a stadion toronyépülete is. (Fortepan 51082)

1968. május 4-én a magyar válogatott a Szovjetunió ellen játszott EB selejtezőt, amelyet 2:0-ra nyert meg. Ahogy minden olyan sportesemény, ahol a "nagy testvérrel" kerültek szembe magyar játékosok, ez a mérkőzés is komoly feszültségeket generált a vezetőkben, akik minden bizonnyal csak a szovjet válogatott hazautazása után nyugodtak csak meg teljesen.

50360.jpg

A toronyépület (Fortepan 50360)

50357.jpg

"Eljöttünk, hogy győzzetek" 1968. május 4. (Fortepan 50357)

50358.jpg

A győztes magyar csapat: Mészöly, Solymosi, Ihász, Fatér, Szűcs, Farkas, Göröcs, Fazekas, Varga, Rákosi, Novák. (Fortepan 50358)

A nemzetközi találkozók mellett a rangosabb belföldi mérkőzéseknek is a Népstadion adott helyet. Az alábbi képen egy Ferencváros-Újpest meccs látható, amely a korban külön politikai tartalmat is hordozott; a Dózsa volt ugyanis a Belügyminisztérium csapata, a Fradit pedig "ellenzékiként" tartották számon. Az 1959-1960-as idényben az Újpest szerezte meg a bajnoki címet.

51069.jpg

Ferencváros-Újpesti Dózsa 1960 (Fortepan 51069)

Felhasznált irodalom:

* Sándor Pál 1973-ban forgatta Régi idők focija filmjét, amely ezen írás címéül is szolgál.