István vagy Koppány? Kelet vagy Nyugat? Egy közel ezer éves kérdés, amely köré mítoszok és legendák sokasága szövődött, és amelyre tökéletes válasz talán nem is létezik. 

Ezen mítoszokról, az "ismeretlen" Koppány köré épült kultuszról és a több, mint 30 éve töretlenül népszerű rockoperáról szól Sayfo Omar esszéje, amelyet mai rendkívüli posztunkban közlünk.

Mikor három évtizede a városligeti Királydombon bemutatták az István, a királyt, már tudni lehetett, hogy valami ikonikus dolog született. Az azóta eltelt három évtized bebizonyította, hogy a rockopera olyan dologra volt képes, amire a XX. században kevés más magyar populáris mű.

Vikidál Gyula (Koppány) és Deák Bill Gyula (Torda) a városligeti Királydombon 1983-ban (www.b-oldal.blog.hu)

Az 1891-ben született Bebrits Lajos életének hetvenkét éve alatt igen változatos pályát futott be. Mindössze két évnyi vasúti tisztképző tanfolyamot végzett, ennek ellenére volt forgalmi tiszt, szakszervezeti vezető, a kommunista párt amerikai aktivistája, Sztálin börtöneinek lakója, miniszter, a végén pedig egy kis diplomatáskodás és turisztikai szakértés is belefért. Egy dolog azonban valószínűleg egész pályája során elkísérte: a vasút iránti szeretete.

Bebrits éppen az Újpesti (Északi összekötő) vasúti hidat adja át. Kicsit hátrébb kalapban Kádár János is befigyel.
Forrás: Fortepan 40575.
http://www.fortepan.hu/?view=new&lang=&img=25942

Szerző: Müller Gabriella

1944-re a Vörös Hadsereg győzelmeivel (és a németek folyamatos visszavonulásával) a szovjet propaganda hangvétele is megváltozott. A kitartásra, Oroszország Anyácska megvédésére hívó plakátok mellett egyre nagyobban jelentek meg olyanok, amelyek Hitler és a Harmadik Birodalom közelgő (és csúfos) végét vetítették előre. Az egyik ilyet Lev Brodati készítette és a korban népszerű Krokogyil című szatirikus lapban jelent meg 1944 elején.

A kép forrása:

Лев Бродаты, «Крокодил», 1944, № 1. стр. 3.

Köztudott, hogy a kommunista/szocialista országok - Jugoszláviát leszámítva - számos eszközzel igyekeztek meggátolni állampolgáraik nyugatra utazását. Ennek legismertebb eszköze az úgynevezett Vasfüggöny volt, amely mintegy 45 évig osztotta ketté Európát, Winston Churchill ismert szavaival élve "a Balti-tengeri Szczeczintől az Adria melletti Triesztig". 

A Grote Markt Delftben

 Szerző: Dobrowiecki Péter

Egy kép ami a varsói felkelés szimbólumává vált. A Prudential épülete találatot kap – a varsói felkelés 65. évfordulója alkalmából kiadott emlékbélyeg (2009)
Forrás: Varsói Felkelés Múzeuma

 A Varsóba látogató külföldiek számára a város szívében található, fakó, felállványozott toronyház Lengyelország kommunista múltjának csak egy újabb, szocreál mementójának tűnhet. A varsóiak számára azonban egy olyan épületről van szó, amely egyszerre szimbolizálja városuk pusztulását és újjászületését.

"A biatorbágyi bombamerénylet borzalmas rejtélye kapcsán a tömeggyilkos Matuska Szilveszter zavaros vallomásában egy szúrósszemű titokzatos emberről is beszélt, aki szerinte valósággal szuggerálta őt a véres tömeggyilkosság elkövetésére. — önkívületi állapotban, ellenállhatatlan lelki kényszer alatt követtem el a tettet — mondta zokogva Matuska, — nem voltam tiszta öntudatnál, mindig magam előtt láttam ennek az embernek szúrós szemeit s azt tett velem, amit akart, ő szuggerálta nekem a gonosztettet." - olvasható a Tolnai Világlapja 1931. október 31-i számában, amelyben természetesen rengeteg szó esett a mintegy hat héttel korábban bekövetkezett robbantásról.[1]