A Szent István csatahajót 1918. június 10-én, első komolyabb bevetésén, Premuda közelében az olasz MAS-15 és MAS-21 torpedóvető motorcsónakok torpedókkal elsüllyesztették. Az 1087 fős legénységből 4 tiszt és 85 matróz vesztette életét. Az olasz egység parancsnoka, Luigi Rizzo korvettkapitány jelentésében így írta le az esetet:

"Elhatároztam, hogy a lehető legközelebbről támadok, ezért az első csatahajó jobboldalán haladó két romboló között hajóztam át. A tőlem balra eső romboló kikerülése érdekében a sebességemet 9 csomóról, 12 csomóra növeltem.

A flotta büszkesége kikötőjében

Amit – mint később kiderült – valójában nem is a brazil kommunisták írtak, hanem Olímpio Mourão Filho, a brazil katonaság egyik tagja. A tervezetet 1937. szeptember 30-án „leplezte le” Góes Monteiro, brazil vezérkari főnök. A hamisított dokumentum a katonai vezetők megölését, a munkások és diákok fellázítását, a politikai foglyok szabadon bocsájtását, illetve az állami vezetők túszul ejtését vetítette előre. Mindez valójában csak ürügyet teremtett arra, hogy az 1930 óta hivatalát viselő Getúlio Vargas elnök a brazil alkotmány rendelkezései ellenére továbbra is hatalmon maradhasson, elnöki jogköreit pedig tovább erősíthesse: nem sokkal később ostromállapotot vezetett be, majd újraírta országa alkotmányát, amivel kezdetét vette a brazil történelem Estado Novo (Új Állam) néven ismertté vált autoriter, kommunistaellenes és nacionalista szakasza.

A csalást utóbb, 1945-ben maga Góes Monteiro leplezte le, aki azt is bevallotta, hogy a tervezetnek ő adta a „Plano Cohen” vagyis a „Kohn-terv” elnevezést, hogy a magyar Tanácsköztársaság vezetőjére, Kun Bélára való utalással tovább erősítse annak hihetőségét.

Az 1930-as „leleplezés” másnapján megjelent Folha da Manhã elnevezésű brazil lap arról tudósít, hogy a katonai vezetők szerint érdemes lenne megfontolni az ostromállapot bevezetését.

Os ministros militares aconselharam a decretação do Estado de Guerra no Paiz.

Vagyis a katona-miniszterek azt javasolják, hirdessék ki az ostromállapotot az országban. 

Forrás: Folha da Manhã, 1937. október 1. 1. o.

"(...) jött a parancs, hogy mindenki tisztogassa meg magát, mert hosszú út áll előttünk. Bementünk abba az épületbe, amelyben már egyszer kerülgetett a halál. Levetkőztem, megborotválkoztam ügyesen, hogy a többiekre is sor kerüljön. Alig végeztem a mosdással, bevágott az épületbe aknalövedék, heten vagy nyolcan meghaltak, én pedig szilánkot kaptam a bal lapocka alá, ha jól emlékszem, hármat. Akkora volt az ijedelem, hogy nem is vettem jóformán észre, mások mondták, hogy „A te hátadból is folyik a vér”. Én azt mondtam, segély nincs és ne is vigyenek sehova, megyek együtt a csapattal. Így is történt.
Január 29-én déli 11 órakor indultunk el a Don-kanyartól. Ivanovkáig megszórták az oroszok az út menti részt, ha eltalálják az utat, senki nem fog megmaradni, még hírmondó sem. A leírt útvonalon Ivanovkába értünk, de már magyarok nem nagyon voltak, csak hírmondók. Itt tudtuk meg, hogy kár is tovább menni, mert kb. kilenc gyűrűt kellene áttörni, mert ennyire le vagyunk maradva. Éjjel itt maradtunk, megszálltunk. Majd reggel indulunk tovább Sztarij Oszkol felé."

Néhány kép Óbudáról, és az azóta jelentősen átalakult ottani villamosközlekedésről az 1949 és 1975 közötti évekből.

Forrás: Fortepan
1.) 08687 - Az Amfiteátrum 1949-ben