Az 1956. október 23-i események nem indultak erőszakosan. A Rádiónál eldördülő sortüzet követően azonban az első meglepetéséből felocsúdó tömeg egy része elindult fegyverért, hogy erővel szerezzen érvényt a követeléseinek és védekezni tudjon az erőszakkal szemben.

Ma 60 éve tartott nagygyűlést a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, a MEFESZ Szegeden. Néhány nappal korábbi létrejöttével e szervezet lett az első a kommunista hatalomátvétel után, amely nem tartozott a párt irányítása alá. Többek között ez a szervezet lett az elindítója azoknak a folyamatoknak, amelyek végül aztán a forradalomban teljesedtek ki. A mai posztunkban így e nagygyűlés apropóján mutatjuk be az 1956-os októberi események szegedi előzményeit az egyetemen, hogyan jutott el az első önálló diákszervezet a forradalom politikai követeléseihez.

Lejtényi András joghallgató ismerteti a MEFESZ szervezeti szabályait az október 20-i nagygyűlésen

1956 őszére már a szegedi egyetemisták között is érezhetők voltak azok a változások, amelyek az év elején indultak meg. Februárban a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán bírálták a sztálini politikát és kimondták annak bűneit. Magyarországon is egyre több kritikus hang szólalt meg, s a Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt megindult változások folytatását kívánta. A nagy tömegeket vonzó Petőfi kör vitáin már egyre nyíltabban kezdték bírálni a kommunista vezetést, emellett a folyamatokra erősen hatott a lengyelországi Poznań városában június 28-án kitört felkelés is. Mind ezek tehát fontos beszéd tárgyát képezték a szegedi hallgatóknak. Ráadásul éppen akkor egy csoport lengyel egyetemista volt tanulmányi kiránduláson a városban, akik a velük folytatott beszélgetések folytán tovább növelték a szegediekben a reformfolyamatok megindulásának igényét.

Rajkort Miklós

1956. október 23-án egy új fejezet kezdődött a magyar történelemben: egy diáktüntetésből egy országos forradalmi hullám terült szét, az ország nagy- és kisvárosaiban, községeiben, valamennyi településén az ott élők összefogtak egy cél érdekében: kiharcolják a maguk és Magyarország függetlenségét. A Pest megyei Pomáz is kivette a maga részét a forradalomból; a település egyrészt Budapestnek „adott” helyi felkelőket, hogy a barikádokon életüket nem féltve harcoljanak az igazságtalanság és az elnyomás ellen, másrészt a lokális eseményekben is hősiesen képviselték magukat a vidéki srácok – még akkor is, ha a településen fegyvertelen forradalom volt 1956-ban.

Pomázi nemzetőrök a statáriális bíróságon. A képen [balról jobbra]: Bóna Zsigmond, Rudas András, Héder Géza, Katona Sándor, Szutter János (Forrás: MTI)

Nyári Gábor – Rapali Vivien

Antall József diplomáciájának fontos és igen kényes pontja volt a szomszédos országokkal való viszony rendezése. Antall jól látta, hogy a régió felzárkózásának és „nyugati” típusú fejlődésének kulcsa az államok együttműködésében rejlik, ezért történelmi és geopolitikai alapokra helyezve keltette életre a visegrádi országok együttműködését, és jó kapcsolat kialakítására törekedett a többi szomszédos állammal is. Ezeknek a diplomáciai kapcsolatoknak a kialakítását azonban számos komoly tényező gátolta. A XX. századi történelmi események – elsősorban a trianoni békeszerződés és hatásai, valamint a határon túli magyarok helyzete – komoly feszültségek forrásai voltak, amelyeket miután a kommunizmus éveiben mesterségesen elnyomtak, a ’80-as, ’90-es évek fordulóján újult erővel törtek a felszínre.[1] Emellett a régió országaiban a rendszerváltások lezajlása után hatalomra kerülő politikai elitek nem feltétlenül rendelkeztek olyan tapasztalt diplomatákkal, akikre az új kapcsolatok kiépítését rá lehetett bízni.

Cikksorozatunk első és második részében a magyar–szovjet kapcsolatok alakulását mutattuk be a rendszerváltást követő években, jelen írásban pedig a határon túli magyarok helyzetének változását járjuk körül.

Antall József beszédet tart az 1990-es önkormányzati választások előtt

Idestova majdnem 95 éve, 1921. október 20-án került sor az első ismertebb repülőgép-eltérítésre; az akció ráadásul magyar vonatkozású, ugyanis minderre IV. Károly második visszatérési kísérlete nyitányaként került sor. A gépeltérítések azóta is hatalmas sajtóvisszhanggal járnak - gondoljunk csak a D. B. Cooper esete körüli konteókra vagy 9/11-re - és évente legalább egy krimi/akciófilm is feldolgoz valamilyen repülőgépen történt bűntényt. Mai posztunkban egy valóságos, ugyanakkor tényleg filmvászonra kívánkozó géprablási kísérletet mutatunk be. Az időpont 1956. október 15., a helyszín pedig a HA-LIB lajstromjelű, Liszunov Li-2 típusú MALÉV gép, valahol Szombathely környékén!

A HA-LIB az események után három évvel (FORTEPAN)

 IV. Károly visszatérési kísérletekor szerencsére erőszakot még nem alkalmaztak, a király kísérőinek elég volt szépen kérniük és csúnyán nézniük a pilótára, hogy az a tervezett svájci sétarepülés helyett inkább kelet felé vegye az irányt. Az urak a biztonság kedvéért revolverekkel is felszerelkeztek, de ezeket csak szemléltetőeszközként használták. A magyar repülés története ezt követően is bővelkedett gépeltérítésekben és légi dezertálásokban; elég csak Náday István tábornok kalandfilmbe illő, bár sikertelen 1944 szeptemberi olaszországi útjára gondolni, amelyhez a németek orra elől "vételeztek" egy Heinkel 111-est, de 1945 elején akadt olyan, Budapest védőinek utánpótlást szállító gép is, amelynek személyzete úgy döntött, inkább eltéved, és furcsa mód egy szovjet kézben lévő reptéren landoltak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői közül - a becslések szerint - 5-8% volt cigány, ez az országos arányuk közel kétszerese, röviden arra keresem a választ, hogy ez milyen okokra vezethető vissza.

A magyar cigányság 1945-ben megszabadult a német megszállástól, a nyilas uralomtól és a deportálástól. A megbélyegzés és a holokauszt szörnyűségei után[1] a kiépülő új rezsim a társadalom többi részéhez hasonlóan hamis ajánlatot tett a magyar cigányságnak is. Ám a rövid demokráciakísérlet után hamarosan kiderült, hogy másodrangú állampolgárokként kezelik őket.

Cigányzenészek a Magyar Kommunista Párt standja előtt, 1946. Ekkor még nagy volt az optimizmus. BERKÓ PÁL / FORTEPAN