Németh Lajos 1942. tavaszán a 7. könnyűhadosztály távbeszélő századának zászlósaként a magyar 2. hadsereggel indult a Don-kanyarba. Visszaemlékezéseit Sem hősök, sem hősi halottak...élő áldozatok címmel 2011-ben kéziratban jelentette meg a Celldömölki Könyvtár.

A zászlós nagyon plasztikusan ír a honvédség állapotáról, felszereltségéről és a háború borzalmairól, ugyanakkor beszámol a vele és szakaszával megtörtént humoros, néha tragikomikus eseményekről is.

A frontra indulás:

„1942 tavaszán a vépi út mellett még két méteres hótorlasz olvadozott, amikor a 7. könnyűhadosztály híradó század a kámoni laktanyából Vépre költözött. Mindjárt a „könnyű" szót magyarázzuk meg: egy gyenge tüzérezreddel és csak 2 ezreddel induló hadosztályról van szó, a hadosztály közvetlen híradó századáról. A felszereltsége ennek is könnyű, az 1. szakasz a 30-as központ köré tömörül, mellékállomásokat épít, összeköttetést létesít előre a hadosztálytól az ezredig. Ez motorizált. A rádió összeköttetést egy R-8-as típusú készülék biztosítja hátra a hadtesthez, és R-7-esek előre az ezredekhez, ahol R-6-osok dolgoznak. A többi szakasz fogatolt, 87 ló, a hozzávaló országos járművel (magyarul: kocsi), tábori konyha, műhelyek.

Távbeszélő tisztek 1942 tavaszán. A szerző balról a második.

De mindez a felszerelés könnyű. A híradóanyag elhasznált, az éves gyakorlatokon már lestrapált. A vezetékek között nincs új! A rádiók a kocsin szétrázódnak, s ha megáll a menet, nem vagy alig szólnak. A központ jó - mert az emberek technikai felkészültsége jó, a hibát ki tudják javítani. Jó az egyetlen „Siemens-mechanikus" is. Ez a tábori használatra készült géptávíró, a legmodernebb felszerelési tárgyunk - már akkor is csak tanulóknak való volt. De működött, bár a vezérkariak néha nem, vagy alig tudták elolvasni a fel- vagy lefelé tartó sorokat. Tűzerő: 1 lengyel golyószóró - 1800 tölténnyel. A rajokban 1-1 puska. Tiszteknél 1 pisztoly 14 tölténnyel (ebből 6-ot hazatérés után leadtam, 8-at egy mészkődarabba lőttem a kolbinói domboldalban, hogy kipróbáljam. Igaz, féltem, hogy mint fogok a 14 tölténnyel elszámolni...)

Feladatunk: a 7. hadosztály híradóhálózatának kiépítése, egy központ - esetleg egy alközpont segítségével a kapcsolat fenntartása a hadtest felé hátra és az ezredek felé előre. Elméletileg „jó hely", nem csatázunk, hanem vonalat építünk, rádió-összeköttetést tartunk fel. Az ezredtől előre már nem a mi dolgunk az összeköttetés, arra ott vannak az ezred távbeszélő szakaszok, akik vezetéküket sem kapcsolhatták a mienkhez. Szabály az szabály ott is!” (3. o.)

"Partizántámadás" 1942 júliusában:

"Aztán: Állj! Állj! Ki vagy?! A harmadik után a závárzat kattan, és János lő. A csöndes éjszakában süvít a lövedék a falu felett. Ennek már a fele sem tréfa. Ki a kocsiból, mert abban hamarabb bajunk lehet. Aztán újabb lövés!
- Mi van?
- Egy sötét alak viszi a drótjainkat!
- Merre? Hány ember lehet?
- Nem láttam, csak a gaz hullámzik, meg húzza drótokat, hallom, hogy szakadt is. Most már vagy szakasznyian vagyunk ébren és suttogva tárgyaljuk a támadás lehetőségét. Sötét az éj, nem látunk 2 méterre sem. Aztán kelet felől nagy dübörgés közeledik és ordításszerű hang. Most már komoly a helyzet. A szakasz puskásai lőnek. A velem szemközti sátorból fehér glóriás alak térdel a földön és a hang irányába lő. A dübörgés egyre közelebb. Én is „kibiztosítom" a pisztolyt. De még mindig nem látunk semmit, csak a puskalövés fényénél egy-egy alakot körülünk. Aztán bedübörög az úton a kolhoz bikája. Bőg istentelenül és megáll az Olga előtt. Fellélegzünk, hát ez volt az. És a bika bőg. Két lövést kapott, de áll és alig szivárog a vére. No, erre felgyorsul a központ forgalma.
- Mi van? - kérdezi a helyi 15-20 állomás, sőt a vezérkari főnök is engem kér. Jelentem a helyzetet, s kapom az áldást: Hallgattassátok el! Lövesd le!
Eldől szegény pára, s 2 napig a hadosztály törzs és a híradó század bikapörköltet eszik. Csajkaszámra. Kenyér nélkül. Só is alig-alig. - Hát nem veszik fel a receptet a Hilton étlapjára! - Enyhén szólva, büdös volt a húsa. És mégis rágjuk, mert jól kell lakni, ha az ember teheti.
(Sok dicséretet nem kaptam érte, sőt másnap reggel a falu sztarosztája mondott is, de hát nem értettük. Az állat egyedül volt a nagy istállóban és elszabadult. Unta magát és belekeveredett a drótokba. Hát, ez volt a támadás.)" (13. o.)

Németh Lajos zászlós 1942 nyarán

A teljes visszaemlékezés megtalálható a http://www.cellbibl.hu/images/stories/digit/nemeth_lajos-visszaemlekezesek.pdf linken.