Ma egy igazán nehéz témáról lesz szó, amely nem más mint a német Panzerkampfwagen VIII Maus, Egér 188 tonnás szuper nehéz harckocsi!

A páncélos mellett álló katona jól szemlélteti annak méreteit! (Kép forrása)

1941-ben a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet megindulását követően, a gépesített harckocsi hadviselést magas szinten űző német inváziós haderő kénytelen volt ráeszmélni, fő harckocsi típusaik a Panzerkampfwagen II, III és korai IV-es technikai szempontból alulmaradnak az orosz T-34, KV-1 és KV-2-es tankokkal szemben.

A megoldás új harckocsik kifejlesztése volt, ennek eredménye lett a Panzerkampfwagen V Panther közepes és az akkor már bizonyos szempontból elavultnak és túl nehéznek sikerült Panzerkampfwagen VI Tiger nehéz harckocsi. A Tiger és a Panther mellett Hitler támogatásából kifolyólag, szuper nehéz harckocsik fejlesztésébe is belekezdtek. A Krupp vállalat és Ferdinand Porsche már 1942. márciusában megbízást kaptak egy 100 tonnás páncélosra. A Maust eredményező prototípus tervezésére pedig maga Hitler is felkérte Ferdinand Porschét 1942. júniusában.

Ferdinand Porsche, több harckocsit is tervezett, köztük sok eltúlzott elképzelése is volt. Nem csak a harckocsijairól ismert, ő tervezte a Volkswagen Bogarat! (Kép forrása)

Professzor Porsche és Dr. Müller a Krupp vállalattól belefogott a VK 100.01 Typ 205 fejlesztésébe (A VK jelölés a Volketten Kraftfahrzeug, vagyis lánctalpas gépjármű szót takarja, míg 100.01-es számokból a 100 arra utal, hogy 100 tonnás, míg a 01 jelenti hogy az első típus/tervezet. A Typ/Típus 205 jelentése, hogy a terv elfogadása után megkapta az Sd.Kfz 205-ös azonosítót. Az Sd.Kfz/Sonderkraftfahrzeug szám vagyis különleges rendeltetésű gépjármű szám pedig egy olyan azonosító volt, melyet minden gépjármű megkapott a német hadseregben). A projektet kezdetben Mammut néven jelölték, melyből később Mäuschen (egérke/egerecske), később 1943. februárjára Maus lett. Itt megemlíteném, ez nem az egyetlen ilyen típusú fejlesztés volt a náci Németországban, hasonló méretekkel rendelkezett volna a soha be nem fejezett E100-as szuper nehéz harckocsi is.

A tervezés során többféle löveget (128, 150, 170 mm-es) is számításba vettek, a végeredmény egy 128 mm-es KWK44-es (Kampfwagen Kanone azaz harckocsiágyú) L/55 csőhosszúságú fő és egy 75 mm-es L/36,5-ös csőhosszúságú szintén KWK44-es jelölésű másodlagos, párhuzamosított löveggel felszerelt harckocsidizájn lett. Ennek frontpáncélzata 200 mm, oldal lemezei pedig 180 mm vastagok voltak. A torony frontpáncélzata 220 mm, míg annak oldalai és hátulja egyaránt 200 mm vastagsággal lettek tervezve. Hossza elérte a 10,2 métert, szélessége a 3,71 métert, magassága pedig 3,63 métert, a kezelőszemélyzete 6 fő volt. Súlya ekkor már 188 tonnára rúgott! Itt megemlíteném, hogy a háború népszerű típusai, a Panther 45 tonnát nyomott, míg a Tiger harckocsi 56 tonnás volt, továbbá az amerikai Sherman és a szovjet T-34 28-31 tonna között mozogtak. A Maus nagy dilemmája volt egy olyan megfelelő teljesítményű hajtómű alkalmazása, amely még belefér a harckocsitestbe és elérhető vele a 20 km/h-ás országúti sebesség. Ezen probléma elhárítására Professzor Porsche a Ferdinand páncélvadászból már ismert hibrid-elektromos meghajtást alkalmazta. Ebben a rendszerben a beépített robbanómotor egy generátort hajt, ez pedig energiával lát el két villamosmotort, melyek a két lánctalpat mozgatják.

A fenti metszetrajzokon megfigyelhető a meghajtás kialakítása. (Forrás)

1943. május elsején bemutatták Hitlernek a Maus fából készült életnagyságú modelljét, ami természetesen azonnal megtetszett a Führernek és elrendelte 150 darab sorozatgyártását. A bemutatott harckocsit a jelenlévők közül mindenki "óriásinak" találta. Heinz Guderian, aki szintén részt vett a bemutatón, kifogásolta a géppuska hiányát, amivel az ekkor már bevetett Ferdinand páncélvadászok sem rendelkeztek, melyek közelharcban, támogatás nélkül az ellenséges gyalogság számára könnyű célpontok voltak. Ezt a hiányosságot később egy a Maus tornyára szerelt MG-34-es géppuska beszerelésével akarták orvosolni.

A Maus fa modellje, a képen már a 150 mm-es lövegű változat látható. (Forrás)

Az első prototípus gyártását 1943 nyarán kezdték. Az alkatrészeket a Krupp állította elő, az összeszerelést pedig az Alkett vállalat végezte, amely egyébként a Stug III-as rohamlövegeket is gyártotta. A V1-el vagyis az elő prototípussal 1943. decemberében kezdték meg a tereppróbákat. Ennek még nem volt kész a tornya, így a próbák érdekében egy azonos tömegű súlyt tettek annak helyére. A meghajtásról egy 1080 lóerős MB509 V12-es benzinmotor gondoskodott, ami nagyjából 20 km/h maximális országúti sebességet, terepen pedig csak 10 km/h-t biztosított. Mindemellett 100 km-en 2500 liter üzemanyagot fogyasztott.

Tereppróbák a V1-el. (Forrás)

1944. márciusára elkészült a második prototípus a V2, melyet egy MB 517 V12-es 1200 lóerős dízelmotorral szereltek fel, de nem értek el számottevő sebességnövekedést, viszont már rendelkezett igazi toronnyal és fegyverzettel is.

Tereppróbán (Képek forrásai: 1, 2)

A Maus rendkívüli súlya miatt egy esetleges hadművelet keretében nem tudott volna hidakon átkelni, ezért az útjába eső kissebb folyókon átgázolt a nagyobb folyamokon pedig merülve jutott volna keresztül. A merüléses menővert egy légzőcsővel, leállított motorral és egy másik Maus által kábeleken közvetített elektromos áram segítségével hajtotta volna végre. A harckocsi szállítására még egy speciális vasúti kocsit is terveztek, ez természetesen csak megerősített síneken és hidakon tudta volna szállítani a monstrumot. Az első képen épp egy ilyen vasúti kocsin látható a Maus. Mindezek mellett elképzelhetjük mennyire is volt "mobilis" a harckocsi.

A rajzon látható a folyami átkeléshez tervezett légzőcső és a harckocsi hátuljából kivezetett elektromos vezetékek. (Forrás)

A háború előrehaladtával egyre nehezebben vállt kivitelezhetővé a további darabok elkészítése. Hitler 150 példányra leadott rendelését 1943. októberében törölték. A Krupp még négy újabb harckocsitörzs megépítésén dolgozott, amikor a teljes projektet 1944. júliusában leállították. A megépült két prototípus a kummersdorfi próbapályán maradt a háború végéig. Ezeket 1945-ben a visszavonuló német csapatok megpróbálták megsemmisíteni, de a V1-et csak megrongálni tudták. Mindkét példány szovjet kézbe került és a háborút követően vizsgálat alá vették. További próbák céljából a V1 törzsére ráépítették a V2 megmaradt tornyát és az így kapott harckocsit a Szovjetunióban tesztelték tovább. Ez a darab mai napig megtekinthető a Kubinkai Páncélos Múzeumban!

A felrobbantott V2 és a be nem fejezett darabok. (Források: 1, 2)

A Maus sosem vett részt harcban, ezért nem születtek beszámolók miként szerepelt a rohamozó szovjet T-34-es vagy az amerikai Sherman harckocsikkal szemben. Nyilvánvalóan könnyedén el tudta volna pusztítani azokat és szinte lehetetlenség lett volna kilőnie szövetséges tanknak a hatalmas páncélost. Mindez papíron igaz is és ezzel valószínűleg véget is értek volna a Maus harci sikerei.

Minden kritikus elismeri hogy ennek a harckocsinak csak korlátozott haszna lett volna egy komolyabb hadműveletben. Egy Maus szerű harckocsi csak a hitleri Németországban juthatott el a gyártási stádiumba, ahol egy megalomán személy saját ízlése és tetszése alapján szabta meg mi kerül fejlesztésre, megépítésre. Bizonyos szempontból már a Tiger harckocsi is egy eltúlzott kialakításnak számított, mivel alul motorizált és elavult páncélkialakítású volt, súlya miatt pedig gyakran elakadt, sokat fogyasztott és drága is volt. A Maus ami lényegében a Tiger továbbgondolása, Hitler fantazmagóriáján kívül, inkább a politikai és propaganda céloknak tudott volna csak megfelelni. Egy ilyen tankkal a nácik nyugodtan mondhatták volna, hogy a miénk nagyobb, erősebb és más nem tud ilyet építeni. A Harmadik Birodalmon belül ugyanakkor nem mindenkinek tetszett ez az irány. Heinz Guderian, a német gépesített hadviselés (népszerűbb nevén Blitzkrieg) egyik atyja, például a Pantherhez hasonló modern páncélkialakítású, mobilis és nagy tűzerejű páncélosokban látta a jövőt. Elgondolása az 1960-as években be is igazolódott az alap harckocsik elterjedésével.

Az egyetlen megmaradt Maus a Kubinkai Harckocsi Múzeumban található. (Forrás)

A Maus valószínűleg rövid és hosszú távon sem lett volna harcképes, mivel a második világháború alatt és után egyre hatékonyabbak lettek a kézi és légi harckocsi-elhárító fegyverek, fegyverrendszerek. A háborúban elterjedt gyalogsági fegyver, a Panzerfaust 60-as 200 mm páncél átégetésére volt képes, de akár egy hagyományos vadászbombázó is könnyen elbánt volna ezzel a szárazföldi csatahajóval. Nem utolsó sorban a hagyományos csatahajók is hasonló okok miatt váltak elavulttá. A harckocsi hadviselés elvárásainak a szovjet T-34/85, IS-3, az amerikai M26 Pershing, vagy a német Panther tankok sokkal inkább megfeleltek. Egy az egy elleni ütközetben a Maus valószínűleg nyert volna ezekkel a típusokkal szemben, de egy régiót, országot, kontinenst nem lehetett volna vele meghódítani.

Összességében a Maus inkább a vereséget segítette elő, mivel rengeteg pénzt és erőforrást öltek egy olyan projektbe, ami már a tervezőasztalon hadászati szempontból életképtelennek volt mondható. Olyan harci bevetésre és sorozatgyártásra sokkal alkalmasabb típusoktól és projektektől vonta el a korlátozott erőforrásokat mint a Panther vagy a Panther II harckocsik.

Felhasznált irodalom és források:

achtungpanzer.com

Guderian, Heinz: Panzer Leader. Da Capo Press, 2002.

lonesentry.com

panzer-archiv.de

tanks-encyclopedia.com

Turcsányi, Károly: Nehéz harckocsik. Puedlo Kiadó, 2008.