Miskolc háziezredével, a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezreddel a magyarosi rohamtámadás kapcsán érintőlegesen már foglalkoztunk. Az alakulat háborús szerepvállalásáról igen gazdag anyag maradt fenn, köszönhetően a 10-es Honvéd tábori újságnak, illetve Sassy Csabának, aki egy naplóban és egy emlékalbumban gyűjtötte össze a miskolci katonákkal történteket. Az ezred soraiban tudhatta Kövér Gyula festőt, akinek köszönhetően további egy karikatúraalbum és számos grafika maradt az utókorra, mai cikkünkben Kövér munkásságából válogattunk.

A Kacagó lapok a komoly időkből 1915–16 borítója.

Kövér Gyula festőművész 1883. március 14-én született a Heves megyei Verpeléten. 1902 és 1906 között a budapesti M. Kir. Képzőművészeti Főiskolán tanult, Székely Bertalan és Révész Imre voltak mesterei. Itthon megkezdett tanulmányait Münchenben folytatta a Képzőművészeti Akadémián a neves grafikus, Peter Halm rézkarcoló osztályán, műveivel itt lépett először nagyközönség elé. Kiállításai voltak még Párizsban, Rómában, Madridban és több más európai nagyvárosban is. 1907-ben szintén Münchenben ismerkedett meg későbbi finn feleségével, Alice-szal. Budapesten 1909-ben mutatkozott be, majd 1911-ben a Művészházban volt kollektív tárlata. Főként női aktokat festett, 1914-ben elnyerte a Ferenc József koronázási jubileumi-díjat (ez egy 1892-ben alapított kortárs fiatal művészeket támogató „ösztöndíj” volt).

Az első világháború kitörése után a festő elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, ahonnan 1915-ben a Kriegspressehauptquartier (Sajtóhadiszállás, az osztrák–magyar Hadsereg-főparancsnokság egyik osztálya) Kunstgruppe (Művészcsoport) nevű részlegének tagjaként a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezredhez került az orosz harctérre. Az alakulat kötelékében 35 hónapon át teljesített szolgálatot, századosi rendfokozatban fejezte be a háborút. Kövér készítette a 10-es Honvéd tábori újság illusztrációt, illetve számos grafikát, rajzot is alkotott az ezred harcai során.

„Október elsején menetzászlóaljat kaptunk. Köztük volt Kövér Gyula hadapród, az országos nevü festőművész, akit 1914. nyarán Belgiumban és Hollandiában talált a mozgósitás. Ott festette az ősrégi, szép belga városokat. [...] Az ezred hadifestője lett.” – Hét ország frontján. Sassy Csaba háborús naplója

Az 1939-ben megjelent 10-es honvéd emlékalbum a következő életrajzot közli a festőről (zárójelben a rövidítések feloldása):

Kövér Gyula
t.(artalékos) százados, festőművész, Budapest. 
1915. január 15-én vonult be ezredünkhöz háborús katonai szolgálatra mint e.(gy) é.(ves) önkéntes. A t. (artalékos) tisztiiskola elvégzése után az orosz harctérre ment és 35 hónapon át küzdött az ezred harcaiban mint szakasz- és századparancsnok az orosz és román frontokon. Mint kiváló festőművész, az ezred festője volt. Kitüntetései: Ezüst és Bronz Signum Laudis, II. o.(sztályú) E.(züst) V.(itézségi) É.(rem), K.(irályi) cs.(ászári) k.(királyi), Magyar, Osztrák és Német háborús emlékérmek.

A festő önarcképe, 1920. Forrás: kieselbach.hu

Kövér Gyula szolgálati ideje alatt megannyi karikatúrát készített bajtársairól, ezrede jellegzetes tagjairól, illetve a román fronton egyszer arra is akadt példa, hogy a szomszédos német ezredparancsnokság tisztjeit örökítette meg rajzain. Kövér összegyűjtött képeiből Kacagó lapok a komoly időkből 1915–16 címen 1916-ban jelentetett meg albumot, amihez előszót is írt:

„Súlyos emlékű „kiképzés"-ek pihenői alatt, majd rövidesen a harctéren, a födözékekben, sátrak alatt, néha vidám, sokszor komoly és szomorú órák idején készültek e karikatúrák pár percnyi vidámság, hangos kacajok előidézésére.
Igy szaporodott szép lassacskán gyűjteményem, mig végre teljessé vált az. Végül pedig most bajtársaim határozott óhajára adom ki ezeket a számozott füzeteket.
Most, midőn végleg leveszem szememről az én rosszakaratú, sárga szemüvegemet, magam is megrettenek „műveim" láttára, – miket követtem el bajtársaim ártatlan fejeivel.
Teljes lelkiismeretfurdalások közepette érezvén szörnyű bűneimet, – iparkodom magam valahogyan kimagyarázni abban a reményben, hogy illetékes helyeken bűnbocsánatban lesz részem, asszonykák nem adnak be válókeresetet elrajzolt fejű férjeik ellen, menyasszonyok nem küldik vissza a jegygyűrűiket és legfőképen – nem kaparják ki szemeimet rózsás körmeikkel valamelyik elhagyatott utcán.
Bocsánat, bocsánat!
Román harctér, 1916 nov, 1-én,
Kövér Gyuszi”

Karikatúra-albumát 1917 augusztusában József főherceg seregarcvonal-parancsnok is megszemlélte, aki jót derült a képeken:

„[József főherceg] Sokszor elmosolyodott a karrikatúrák találó aláírásain és kérdezte, hogy azok milyen vonatkozásban kerültek a kép alá. Különösen megnyerte tetszését a „háborús vőlegény" (Zachár hadnagy) karrikatúrája és alig akarta elhinni, hogy a kikarrikírozott hadnagy különben egész csinos ember.” – A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma

Az albumban 151 tiszttársáról készített rajzot, a következőkben ebből szemezünk:

„A háborús vőlegény” , „Régen rosz!” 

„Samu bácsi” (Daubner Samu tábornok, az alakulat első ezredparancsnoka)

„A kedélybeteg” – „Az ezred segédlelke avagy borban az igazság”

„A mi régi papunk” – „Az új papunk (használat előtt)” 

„A legújabb papunk” – „A vadmagyar pap”  

„A honvéd mephisto” – „Smólay (?) Tóni” 

 „Kint a farkas, bent a bárány” – „Jólét a lövészárokban”  

„Ismersz?!” – „A halálfejes honvéd”

Kövér Gyula a karikatúrák mellett az ezred harcait, mindennapjait és a háborús évek során érintett tájakat, csatatereket is megörökítette. A román fronton az Úz völgyéről és az ezred Magyarosnál vívott harcairól különösen részletgazdag (és topográfiailag is hiteles) rajzokat készített. Munkái remekül idézik meg a katonák körében tapasztalt fáradtság és fásultság érzéseit, de a miskolci bakák apró örömforrásairól sem feledkezik meg, mint például a kevés nyugodt pillanat közben elfogyasztott egy-egy jóízű ebédről, vagy kávéról. 

„Lőállások a Magyaroson. Háttérben a Károly kúp és az 1340-es magaslat.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye. Alatta összehasonlításképp a Magyaros-tető egy fényképen.

A Magyaros-tető, 1917. március. Forrás: Balogh-Ebner Márton gyűjteménye.

„Sebesültvivők szállása, 1915. november.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye. 

„Boldog pillanatok, 1917. május 6.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye.

„Készül a kávévacsora, 1916. július 24.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye.

„Tanulmányfej, 1917. április 6.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye. Érdemes megfigyelni a fordítva viselt acélsisakot, ugyanis a katonákat a fejvédő sokszor zavarta a „rendeltetésszerű” használat során.

„Rohamjárőr Tanulmány VIII., 1917. május 5.” Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye. Érdemes megfigyelni a tipikus „rohamista” felszerelést: acélsisak (szintén fordítva), gránát, ismétlőkarabély (bár a képen lévő fegyver inkább puskának tűnik), két gránátzsák a vállon átvetve, benne további nyeles kézigránátok.

A román fronton az 1917. március 8-i magyarosi rohamtámadás sikerében a miskolci 10-esek rohamkiképzésen átesett katonái is fontos szerepet játszottak. Kövér Gyula ezt az eseményt is megörökítette:

„Rohamjárőreink elfoglalják a Magyaros hegyhátat, 1917. március 8.”  Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye. Alatta Kövér precízségének illusztrálására egy eredeti fénykép a támadásról.

Magyaros. Rohamjárőrök támadása az ellenséges orosz drótakadály előtt, 1917. március 8. Forrás: Béky Zoltán gyűjteménye.

A világégés után a festő visszatért ahhoz az irányhoz, amivel a háború előtt foglalkozott: női aktokat, arcképeket, mezőkövesdi jeleneteket festett. 1919-ben kollektív kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1922-ben az Erzsébetvárosi Kaszinó díját, 1923-ben pedig a Műcsarnok akt-díját nyerte el. 1927-ben újabb kiállítása volt a Nemzeti Szalonban.

Kövér Gyulának a világháborúban eltöltött viszontagságos évek ellenére is egészen idős kor adatott meg, 1972-ben hunyt el 89 éves korában.

Frissítés: Kövér Gyula halálozási dátuma nem 1972, ahogy több cikk is pontatlanul említi. A festőművész 1948 őszén Helsinkibe költözött feleségével, Alice Stünkellel (akivel már 1907 óta ismerték egymást, ám időközben Alice férjhez ment, majd 1930 körüli megözvegyülése után Magyarországra utazott, ahol összeházasodtak Kövérrel). A finn fővárosban a magyar festő többek között helyi nőgyógyászok feleségeinek portréit festette meg. Kövér Gyula 1950-ben hunyt el, 67 éves korában. Urnája a finnországi hietaniemi-i temetőben található. Köszönet Rédey Ágnesnek a szíves adatközlésért, és hogy felhívta a figyelmet a dátum pontatlanságára.

Felhasznált irodalom és források:

A volt. m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. Összeáll.: Sassy Csaba. Ludvig István Könyvnyomdája, Miskolc, 1939.

Benedek Katalin: Kövér Gyula frontrajzai. In: Pannon Tükör. 14. évf. 4. sz. (2014) 93–98. o.

Egy finn–magyar szerelem. 
(http://ekozbenfinnben.blog.hu/2013/04/21/egy_finn-magyar_szerelem) (2016. június 15.)

Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon I. A–K. Győző Andor Kiadása, Bp., 1935.

Sassy Csaba: Hét ország frontján. Sassy Csaba háborús naplója 1. kötet. Miskolci Könyvnyomda Rt., Miskolc, 1930.

Képek forrása:

Balogh-Ebner Márton gyűjteménye.

Béky Zoltán gyűjteménye.

Kacagó lapok a komoly időkből 1915–16. M. kir. miskolczi 10. honvédgyalogezred, Miskolc, 1916.