"...mint egy csodálatos álom, sokáig élt emlékezetünkben.”

Koronázás és flottaparádé alulnézetből

Egy uralkodó koronázása ma is nagy eseménynek számít, amelyen számos ország vezetése képviselteti magát, és amelyet a létező összes on- és offline médium is közvetít. Nem volt ez másképp az 1910-es években, főleg ha a korszak legnagyobb birodalmának uralkodójáról volt szó. A blogunkon korábban már említett V. György királyt 1911. június 22-én koronázták meg, a ceremónián pedig minden magára valamit is adó ország, így az Osztrák-Magyar Monarchia is képviseltette magát, méghozzá nem is akárhogy, hanem egy csatahajóval.

Egy kép a koronázásra felvonult armadáról: mint az M7 kivezető szakasza csúcsidőben, csak épp 150 méteres monstrumokkal. Nem véletlenül volt előírás a legkevésbé füstölő szén...

Mivel az európai uralkodóházak - nagyrészt Viktória királynő által - szegről-végről rokonságban álltak egymással, így az esemény a szokásos protokoll mellett olyan családi találkozó is volt, ahol összejöttek a sokszor sosem látott rokonok, negyed-, ötöd-, és huszadfokú unokatestvérek is. Mivel az esemény jelentősége is hatalmas volt, az államfők igyekeztek kitenni magukért; Ferenc József például flottája egyik legmodernebb hajóját küldte el, ám ez sem ment egyszerűen.

A Radetzky teljes gőzzel 1910-ben

A brit HMS Dreadnought 1906-os szolgálatba állása fenekestül forgatta fel az amúgy is nagy változásokat megélő hadihajóépítési trendet. Az addigi sorhajókat szépen lassan elkezdték felváltani a dreadnought-ok, vagyis az "all big gun battleship"-ek; ez nem azt jelentette, hogy az adott egység csak 30,5 cm-es vagy nagyobb lövegekkel rendelkezik (a németek megmaradtak a 28 cm-es ágyúknál), hanem hogy elsődleges fegyverzetét, szemben a korábbi 2-4 nagyobb és 4-8 közepes (pl. 24 vagy 19 cm-es) löveggel, 10-12 vagy több nehézlöveg alkotta, amelyek mellett a legtöbb esetben megmaradtak 10-15 cm-es ágyúk és a könnyűlövegek is. Lentebb egy semi/pre-dreadnought típusú hajó (véletlenül pont az SMS Radetzky), alatta pedig a Dreadnought rajza látható, amelyeken jól megfigyelhetők a löveglerendezés különbségei. Pár év alatt a Dreadnought is elavulttá vált, ugyanis megjelentek a superfiring (egymás felett tüzelő) lövegtorony-elrendezésű csatahajók; a méret-páncélvédettség-tűzerő fokozása a második világháború végéig folytatódott.

Elöl és hátul 30,5 cm-es, a négy kisebb, úgynevezett szárnytoronyban 24 cm-es lövegek találhatóak, a kisebbek oldalt, kazamatákban, vagy a fedélzeten kaptak helyet. A HMS Dreadnought rajzán látható, hogy eltűnt a közepes tüzérség; a döntés rossznak bizonyult, főleg az egyre komolyabb torpedónaszádok, rombolók és torpedókilövésre szintén alkalmas gyorscirkálók miatt, így a brit csatahajókora is visszakerült előbb 102 mm-es majd a nagyobb kaliberű másodlagos tüzérség is.

A császári és királyi flotta pár év lemaradással kezdte meg all big gun battleship-ek építését, viszont háromlöveges tornyokat először az ő hajóikon alkalmaztak. V. György koronázása idején a legkorszerűbb csatahajók a Radetzky-osztály ekkor már semi-dreadnoughtként vagy pre-dreadnoughtként emlegetett tagjai voltak. A hajóosztályt a névadó mellett a Zrínyi és az Erzherzog Franz Ferdinand alkotta, és ez utóbbi okozta a fennforgást is. A trónörökös ugyanis, amikor megtudta, hogy császári nagybátyja a róla elnevezett hajót készül Angliába küldeni, erős ellenvéleményt fogalmazott meg (egyes források szerint hisztériázott). Természetesen azt nehezményezte, hogy a Ferenc Ferdinánd nevű hajóval készülnek az általa gyűlölt nem különösebben szívlelt briteknél tisztelegni.

Ferenc Józsefnek minden bizonnyal nem hiányzott egy újabb családi botrány, így hamar megváltoztatta döntését, és a Radetzkyt jelölte ki "utazó nagykövetnek", ami a mi szempontunkból is különösen jó döntésnek bizonyult, ugyanis így a csatahajón szolgált régi ismerősünk, Győri Lajos, aki ezen útján szerzett élményeit is megírta.

"Pünkösdvasárnapján a hajón tartott istentisztelet után az egész hajó legénysége ünnepi ruhába öltözve a fedélzeten sorakozott. A hajóparancsnok vezetése alatt a legénységi sorakozóhoz felvonult a hajó egész tisztikara is. Éreztük, hogy valami rendkívüli esemény készül. Ügy is történt., A hajó másodparancsnoka felolvasta a felsőbb helyről jött rendeletet: Az S. M. S. „Radetzky“ sorhajó Angliába megy, hol az osztrák-magyar Monarchiát (sic!) fogja képviselni az angol király koronázási ünnepélyén."[1]

A Radetzky lobogódíszben (Győri 146.)

A sietős indulás (ez jó eséllyel a fentebb említett vita miatt volt) ellenére a tengerészek örültek, hiszen nem csak, hogy világot láthattak, de egy igen jelentős, "unokáknak mesélős" eseményen is részt vehettek. A hajó június 12-én futott ki Pólából (ma Pula, Horvátország), és nagyjából a Földközi-tenger középvonalán haladt Gibraltár felé. Indulás előtt természetesen minden felszerelést igyekeztek újra cserélni, vagy legalább is kijavítani, de a hajót menet közben is folyamatosan "kozmetikázták". A Radetzky végül öt nap alatt ért Algírba, ahol szenet vettek fel; a folytatás ugyanakkor kalandosra sikerült, mert a spanyol partoknál egy nagyon komoly viharba futottak bele.

"Még Gibraltár előtt a spanyol vizeken tengeri viharba kerültünk, amely hajónkat úgy dobálta, mint a szél a pelyhet. Nagyon sokan tengeri betegséget kaptak. A hajó ágyútornya az elülső fedélzeten, a parancsnoki híd és a hajó első kéménye, melyeket a feltörő hullám csapdosott, a tenger sós vizétől egészen fehér lett. Gyönyörű, fenséges látvány volt a sötét, felleges égből a villám cikázása. Néha-néha meg-megborzadtunk látványától. A villám megvilágította az egész partot, ahol hajónkkal haladtunk. Óriási sziklák meredtek ég felé, egyiken-másikon régi várkastélyok voltak építve."[2]

Kéményfestés: mindennek ragyognia kellett! (Győri 144.)

A brit partokat az út nyolcadik napjának reggelén érték el; a források ettől kezdve némileg ellentmondanak egymásnak, Győri Lajos ugyanis arról ír, hogy Plymouthba érkeztek, más források viszont Spithead-et említik, amelyről visszaemlékezőnk egy szót sem ír. A félreértés abból adódhat, hogy a hajó a koronázás és a június 24-i flottafelvonulás (ez a mai napig Spithead-ben van) után ment Plymouth-ba, ahol közel egy hetet töltöttek el az osztrák-magyar tengerészek. Érdekességként említhető, hogy a Radetzky kormányképessége a brit tengerészek és kikötői szakemberek elismerését is kivívta, pedig ők aztán nem akkor kezdték a szakmát. A lényeg mindenesetre az, hogy Ferenc József hadihajója teljes díszben, kikenve-kifenve elsőként érkezett meg a hatalmas eseményre.

"A kikötő bejárata előtt, a hullámtörő gátnál parancsnokunk elrendelte a nagy zászlódíszt, melyet csak uralkodók és magas állású személyek tiszteletére szoktak a hajón felvonni. Hajónkról jelentést adtunk a hadikikötő parancsnokságának, melyben jelentettük, hogy az osztrák-magyar monarchia „Radetzky“ nevű csatahajója a koronázási ünnepélyre megjelent. (...) A bemenetel alatt hajónk 21 ágyúlövést adott le tiszteletből. Az angolok 7 lövést adtak tiszteletünkre. A hajónkon levő zenekar az egész bemeneti idő alatt a lövések után az angol hymnuszt játszotta, az angol zenekarok pedig az osztrák hymnuszt."[3]

Korabeli fénykép a felsorakozott hajók egy részéről. Impozáns látvány!

A fogadás a többi ország esetében is hasonlóan játszódott le, és játszódik le ma is, bár napjainkban legtöbbször inkább egy reptér, nem egy kikötő adja a helyszínt. Naná, hogy minden tengerészet igyekezett kitenni magáért, így a hajókat nem csak zászlódísszel, de díszkivilágítással is ellátták.

„Június 22-én volt a koronázási ünnepély. Előtte való este az egész kikötő ki volt világítva. A kikötőben levő hadihajók fényben úsztak. Hajónkon ezer és ezer villanykörte égett erre a célra még otthon elkészített terv alapján. A hajó mindkét oldala, a kémények oldalai, tornyok és ágyúcsövek, parancsnoki híd, árboc az árbockosarakkal egyformán tele voltak aggatva villanykörtékkel. A villanykörtetartókat, mint egy hálót húzták rá hajónkra. A sok lámpa fényétől hajónkon nappali világosság volt. Az angolok meg állapítása szerint hajónk volt a legszebben díszítve az összes hajók között. A vízen nagyon sok kis csónak úszkált, tele nőkkel és férfiakkal. Sorra nézegették a szebbnél-szebben kivilágított hajókat. A mi hajónk előtt volt a legtöbb ilyen kis csónak, az emberek szinte meg voltak bűvölve a látványtól és azért maradtak hajónk mellett olyan sok ideig”[4]

V. György koronázásáról már a filmhíradó is tudósított

A Westminster székesegyházban lezajlott koronázás, akár csak II. Erzsébeté, amelyet viszont már a TV is közvetített, hatalmas parádét és többnapos ünneplést jelentett. Bár a tengerészek nem mind vehettek részt a ceremónián, a városba kimehettek, így ízelítőt kaptak a hangulatból. Az ünnepségen a hajó kapitánya és Karl Franz Josef főherceg képviselte Ferenc Józsefet.

„Másnap, a koronázás napján, minden hajó legénysége díszbe öltözött, reggel, délben és este az összes hajók adott jelre 21 díszlövést adtak le, ami óriási erősségű hanggá verődött össze a kikötőben. A városba menők részére teljesen díjtalan volt az evés és ivás. Nagyszerű vendégszeretettel fogadtak mindenfelé bennünket. Meglátszott a kikötő népén, hogy boldogsága teljes és a koronázás öröme áthatotta kicsik és nagyok szívét."[5]

Egy festmény a felvonult hajókról: jól látszik, hogy a modern egységek mellett még pár régebbi hajó is megjelent.

Június 24-én flottaparádét tartottak Spithead-ben, ahol az újdonsült uralkodó külön (németül) elbeszélgetett a Radetzky parancsnokával; minden bizonnyal neki is tetszett a díszkivilágítás, ami nem csoda, mert

"Izzólámpákat helyeztek el még a vízvonal mentén is, a parancsnoki híd felett pedig a hajó nevét állították össze az égőkből."[6]

A flottaparádéról film is készült, amelyen jól látható az uralkodói pár Victoria & Albert nevű jachtja is. A felvonuláson összesen 165 hadihajó (köztük 18 külföldi) vett részt; külön érdekesség, hogy a hajók ekkor csak walesi szenet használhattak, hogy kevesebb füstöt képezzenek, ezzel is csökkentve az ütközésveszélyt.

A flottaparádéval kapcsolatban egy kicsit megint csak ellentmondanak forrásaink, Győri Lajos ugyanis 21-én estére tette a díszkivilágítást, a nagy flottaparádéra viszont csak három nappal később került sor, bár azt sem zárhatjuk ki, hogy több éjjelen keresztül is fényárban úsztak a hajók. A Radetzky június 28-án kora délután hagyta el Spitheadet, és a már említett Plymouth-i kitérő után július 12-én ért Pólába. Győri Lajos minden bizonnyal nem volt egyedül, amikor azt írta az úttal kapcsolatban, hogy