„Brüsszel valahol félúton van az Északi Sark felé” - költözködés NATO módra
Sokszor hallani odavetett félmondatokban, hogy 1966-ban Franciaország kilépett a NATO katonai parancsnoksága alól, és az atlanti szövetség főhadiszállásának is ajtót mutatott – a SHAPE így került Párizs környékéről Brüsszel környékére. Viszonylag kevés kép, dokumentum stb. forog azonban közkézen magáról a költözésről, pedig alaposabb vizsgálat után látszik, hogy milyen sok dimenziója és voltak a világ legdrágább költözésének. Olyasmik, mint sokunk saját költözésénél: pakolás, drága búcsúparty, új boltok keresése, vagy akár a vigyázatlanul elől hagyott értékek eltűnése.
Belga építőmunkások dolgoznak az új belgiumi főépületen. (Forrás: NATO SHAPE)
Charles De Gaulle 1958 végén nemcsak választást nyert Franciaországban, de egy teljesen új állami berendezkedést honosított meg, amit a csendben kimúló Negyedik után Ötödik Köztársaságnak neveztek. De Gaulle már a második világháborúban is nagy teljesítményt nyújtott abban, hogy újra nagyhatalomként ültesse tárgyalóasztalhoz az 1940-ben megvert Franciaországot. 1958-as hatalomra kerülésekor külpolitikai céljai ugyanaz volt, csak most nem a megvert, hanem a másodrendű országok sorai közé száműzött hazáját. Egyik első dolga volt memorandumban javasolni a szövetségnek, hogy ezentúl a legfontosabb ügyeket az USA, Nagy-Britannia és Franciaország háromhatalmi alapon tárgyalják meg, ez azonban nem tükrözte sem a szövetség nominális egyenlőségét, sem a fennálló hatalmi viszonyokat. De Gaulle ekkor úgy gondolta, senki sem fogja komolyan venni az országot, amíg nem rendelkezik önálló atom ütőerővel (force de frappe). Annyira hajtotta az ügyet, hogy az atomtudósok „Mikulásának” nevezték, akitől végül is bármennyit lehetett kérni, megadta. Mikor végül az algériai Raggane közelében felrobbantották az első francia atombombát, a tábornok kijelentette: „Ha Franciaországnak szüksége is van szövetségesekre – védelmezőkre már nincs többé”.