Rejtélyes lövészárokbetegség a Donnál
A hadrakelt seregekre az ellenség és az időjárás mellett járványos megbetegedések képében is komoly veszélyek leselkedtek. A kora újkorig a pestis, kolera és a tífusz voltak a legveszélyesebbek, elég csak Hunyadi Jánosra gondolnunk, aki nándorfehérvári diadala után maga is áldozatul esett a táborában tomboló pestisjárványnak, de a török háborúk idejéből is több feljegyzés tanúskodik járványokról, és az 1849-ben internacionalista segítségnyújtási akció keretében érkező orosz csapatok a szabadságharc bukása mellett a kolerát is elhozták. A járványok általában a nem túl jó higiéniás körülmények egyenes következményei voltak; a kórokozókat sokszor az elesettek és az elhullott állatok is terjesztették, de szerepe volt a fertőzött víznek, bár ez utóbbit bor és pálinkaivással lehetett kompenzálni.
A 17/II. zászlóalj Álmos fedőnevű figyelője: az első vonalban ehhez hasonló fedezékekben éltek a katonák (Kemendy XXIII. tábla)
Az "általános" járványok mellett akadtak olyan (nem feltétlenül járványos) betegségek, amelyek adott tájegységhez, területhez kötődtek, mint például a malária, amellyel mindkét világháborúban szembesültek a magyar katonák (is), elsősorban a keleti fronton. Bár a higiéniás körülmények és a egészségügy hatalmasat fejlődött, idő kellett, amíg az eredmények át (vagy vissza - elég a rómaiakra gondolni) szivárogtak a hadseregszervezésbe is. Egészségügyi szolgálattal persze minden hadsereg rendelkezett, de ők elsősorban a sebesültek ellátására voltak felkészülve; járványok ellen sokáig megfelelő eszköze sem volt az orvostudománynak. De hogy a járványok problémája mennyire nem a távoli múlté, jól mutatja, hogy az Afganisztánban 1979 és 1989 között "internacionalista segítséget nyújtó" 40. szovjet hadsereget az ellenségnél sokszor nagyobb arányban tépázta meg a vérhas és egyéb fertőzések, amelyekre (a sebesültellátással szemben) nem voltak a kellő mértékben felkészülve. A Don-kanyart is megjárt dr. Viczián Antal orvos zászlós is beszámolt egy járványszerű megbetegedésről, amelyet nem élősködőkhöz, hanem sokkal inkább a körülményekhez lehetett kapcsolni.