Páncélosok a forradalomban I.
Az 1956-os forradalomról szinte mindenkinek a lyukas zászló, a Molotov-koktél, vagy romos Nagykörút képe villan fel először. Ezek közül természetesen nem hiányozhat a harckocsi sem. A forradalomról született költeményekben leginkább az elnyomás és megszállás eszközeként jelenik meg, de hogyan játszott szerepet az eseményekben valójában? A legendás T-34-es tankról már volt szó, és az őket elpusztító pesti srácokról is. Ebben az írásban fényképek és visszaemlékezések segítségévél az alkalmazásukról igyekszem képet alkotni.
T-34/85 harckocsi szorult az aluljáróba a Boráros térnél (Fotó: Szentpétery Tibor)
Elsőre ez egyszerűnek tűnhet, hisz a tankokat mi másra használták volna a forradalom alatt mint az ellenállás felszámolására. Valóban, a tank a tűzerő, védelem és mozgékonyság ötvözetével létrehozott harcjármű. A mai értelemben vett harckocsi az első világháború idején született meg, ahol a gyalogságot támogatva a megmerevedett védelmi vonalak áttörésére használták. A második világégés során a harckocsi rohamosan fejlődött tovább és már önálló harc megvívására is alkalmazták. Ekkor azonban kiderült, hogy a tevékenységükhöz elengedhetetlen a többi fegyvernem támogatása. A háború végére (és napjainkra) mégis a harckocsi vált a szárazföldi haderőnem legfontosabb harceszközévé, amely egyaránt alkalmas támadó és védekező hadműveletekben való bevetésre és a fentiekben írt három fontos jellemzőjének köszönhetően szinte bármilyen harctéri kihívásnak meg tud felelni. Természetes tehát, hogy 1956 októberében megjelentek Budapest (és a vidéki városok) utcáin is. Ahogyan látni fogjuk a forradalomban azonban nem csak a kimondott harci feladatokra alkalmazták, hiszen még a roncsok is szerephez jutottak.