Donáth György, Egy antiszemita politikus országgyűlési portréja
Gellért Ádám
Az ismeretlenség homályából felbukkanó Donáth György meghiúsított szoboravatása ismét felszínre hozta azt a kérdést, hogy miként ítéljük meg történeti alakjainkat. A Hóman Bálint ügy után lecsillapodni látszó vita azonban ismét elemi erővel tört ki. A Donáth-szobrot felállítani szándékozók (az 1945–56 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége) a politikusban egy koncepciós perben ártatlanul elítélt, a magyar függetlenségért mindvégig kiálló ember példáját látják. Az ellenzők szerint azonban a szobor egy antiszemita, fajvédő politikusnak kíván emléket állítani. S mindezt nem máshol, mint a Páva utcai Holokauszt Emlékközponttól 100 méterre.
A heves érzelmektől fűtött vitában egy dolog veszett el: az, hogy ki is volt valójában Donáth György. Nem véletlenül, mert a politikus a szélesebb közvélemény, de még sok történész számára is csak egy lábjegyzet volt. Eddig egyetlen tanulmány sem dolgozta fel Donáth György életét, munkásságát, 1945 előtti tetteiről csak rendkívül csekély információnk van. A történettudomány is csak módjával foglalkozott Donáthtal, pedig befolyásos pozíciókat töltött be. 1939-től a kormánypárt, a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője, 1943-tól a párt országos alelnöke, valamint a szélsőjobboldali hangvételű Egyedül Vagyunk[1] c. újság felelős szerkesztője. Donáth annak a pártnak volt az egyik vezető tisztségviselője, amelyik pártprogramja követelte „az elhatalmasodott zsidó gazdasági és szellemi befolyás felszámolását, a zsidó vagyon átadását a magyar kisegzisztenciáknak és a keresztény fiatalság elhelyezkedésének fokozottabb biztosítását, […] a magyar öntudatot és fajvédelmet”.[2] Mégis, ahogy a korszak elismert kutatója Ungváry Krisztián fogalmazott szakértői oldalán: „Donáthról azt sem tudjuk, hogy eszik vagy isszák. Még én sem tudnám megmondani, hogy Donáth pontosan mit is csinált, mint budapesti pártelnök, milyen beszédeket mondott a parlamentben stb. Tehát az egész egy fekete lyuk”.
A Magyar Élet Pártjának jelvénye
A magyar fajvédelemről írt könyvében Gyurgyák János elismerve, hogy Donáth 1938-ban az olasz fasizmus mellett (és a német nácizmus ellen) érvelt, és a magyar nemzetnek a faji gondolat jegyében történő talpra állítását követelte, bátor, hősi jelleműnek, tiszteletet parancsoló erkölcsi tisztaságúnak írta le – valószínűleg a koncepciós perbeli kiállás miatt.[3] A politikus megítélése körül látható zavart az okozza, hogy Donáth valóban bátran szembeszállt vádlóival az ellene és a Magyar Közösség ellen indított koncepciós eljárás során. Az utolsó szó jogán elmondott többórás beszéde legendássá vált. A történészek eddig a koncepciós eljárás iratai és ennek a beszédnek az alapján próbálták rekonstruálni Donáth politikai felfogását.[4] Papp István történész szerint azonban a beszéd hamis legendák alapjává vált, s bár a per koncepciós volta Donáth egyéni tragikumát igazolja, nem teszi semmissé korábbi vállalhatatlan és elfogadhatatlan nézeteit.[5]
Donáth György az Országgyűlési Almanachban