Szerző: Baranyi Tamás Péter

A Pearl Harbort ért 1941. december 7-i japán támadás után Németország hadat üzenet az Egyesült Államoknak. A magyar kormány úgy ítélte meg, hogy szövetségesi kötelezettségei miatt kénytelen hadat üzenni, vagy legalább a diplomáciai kapcsolatokat megszakítani. Bárdossy László miniszterelnök más kormánytagok, így Keresztes-Fischer belügyminiszter tiltakozása ellenére keresztülvitte, hogy Magyarország a fennálló hadiállapotot „Magyarországgal szemben is fennállónak” tekintse.

A hadiállapot bejelentése mind Washingtonban, mind a budapesti amerikaiak szemében egy bábkormány lépésének tűnt, ami teljes mértékben nélkülözte a nép támogatását. Herbert C. Pell amerikai követ például arról számolt be, hogy a szobája „úgy nézett ki, mint egy virágüzlet”, mivel annyi „engesztelő” ajándékot kapott a különböző notabilitásoktól a hadiállapot bejelentését követő napokban. Cordell Hull külügyminiszter és Roosevelt elnök pedig úgy határoztak, hogy mint egy bábkormány lépését tekintik az esetet, és nem tulajdonítanak neki jelentőséget. (Bővebben lásd: Romsics Ignác: A magyar hadüzenet amerikai fogadtatása, Rubicon, 1992/2.)

Az itt közölt dokumentum Roosevelt elnök távirata Cordell Hull külügyminiszternek, melynek témája a Magyarország, Románia, Bulgária és Sziám (1939 óta hivatalosan: Thaiföld) hadüzeneteire adott amerikai válaszlépés. Roosevelt azt javasolja Hullnak, hogy egyszerűen csak tájékoztassa a Képviselőház és a Szenátus megfelelő bizottságait, de ne tegyen más lépéseket. Utóiratban megjegyzi, hogy akkor 25 éves Johhny fia még annyit tenne hozzá, ami ma minden bizonnyal így hangzana: „LOL.”

Illusztráció: Roosevelt aláírja a Németországnak szóló hadüzenetet 1941. december 11-én. Libary of Congress: LC-USZ62-15185 

Memorandum Roosevelt elnöktől a külügyminiszternek
Washington, 1942. január 31.

Azt hiszem, a miheztartás végett az lenne a becsületes, ha küldene egy levelet a Képviselőház Külügyi Bizottságának és a Szenátus Külkapcsolati Bizottságnak, melyben tájékoztatásul leírja, hogy Magyarország, Románia, Bulgária és Sziám mind hadat üzentek az Egyesült Államoknak, országonként megadva az esemény dátumát. Aztán én még hozzátenném, hogy ezt csak a bizottságok tájékoztatásául küldte, és hogy az Ön megítélése szerint nem szükséges lépéseket tennie sem a Kongresszusnak, sem a végrehajtó hatalomnak!

F[ranklin] D. R[oosevelt]

U.i.: Ha a fiam, Johnny írná a levelet, még azt is hozzátenné utóiratban: „ÉS AKKOR MI VAN!?”

Forrás: Foreign Relations of the United States. 1942 Europe, Vol. 2. U.S. Government Printing Office. 834. Fordította: Baranyi Tamás Péter

1938. november 2-án német és olasz döntőbíráskodással született meg az első bécsi döntés, amely visszajuttatott Csehszlovákiától Magyarországhoz 12.000 négyzetkilométernyi, túlnyomó többségben magyarlakta területet.

Az első bécsi döntéssel kapcsolatban a mai napig az él a köztudatban, hogy mivel nemzetközi döntőbíráskodáson alapuló határozatról van szó, annak semmibevétele a második világháború utáni területi rendezéseknél nem csak jogilag aggályos, hanem sokkoló meglepetésként érte a magyar tárgyaló felet is.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, hol találkozhattak magyar katonák tankokkal az első világháború során? Hiszen a Monarchia nem gyártott harckocsit, illetve nem harcolt olyan fronton, ahol farkasszemet nézhetett volna a világégés egyik haditechnikai újításával. (Jegyezzük itt azért meg, hogy 1918-ban, a háború végén néhány osztrák–magyar egység harcolt a nyugati hadszíntéren is, elképzelhető tehát, hogy itt „összefutottak” tankokkal.)

Az osztrák–magyar hegyi tarackosüteg által kilőtt brit Mark I-es harckocsi (feltehetőleg a tank „female”, azaz női változata – csak géppuskákkal rendelkezett).

1867 márciusában a szélfútta szarkási homokbuckák közül két holttest került elő. A véletlenül megtalált két holttest Bodri Péter juhászé és annak fiáé volt. Két évvel azelőtt Szent György napján tűntek el nyomtalanul 185 birkával, 115 báránnyal, 3 szamárral és a kutyákkal együtt. Bodri nyakán kötél volt, és a koponyája be volt törve, bűncselekmény áldozatai lettek. A tetteseket ekkor még nem sikerült kideríteni.

"Bomlott utána az asszonynép"

Az eset csak 1869-ben került elő újra. A gróf Ráday Gedeon irányította szegedi királyi biztosság ekkor kezdte meg a betyárvilág kíméletlen felszámolását, így sikerült felderíteni ezt a rablógyilkosságot is. Eszerint 1865 májusában Bodri Péter juhászt és 16 éves fiát Kecskemét határában meggyilkolták, tőlük 315 birkát, 1 szamarat (más forrás szerint hármat) 1 subát, 1 szolgavasat, 1 vasfazekat, 2 iszákot, 2 általvetőt, 6 nyeregtartót, 1 vasásót és egy baltát vittek el. Az áldozatokat elásták, a rabolt holmit pedig Farkas Gábor apaji juhász segítségével eladták. Úgy tudták, hogy Bodrinak tetemes adóssága volt, így sokáig az a hír járta, hogy ez elől menekült el a juhász. Az elkövetők Bajdor János, Muzslai János és Bognár Bicskai József (más forrás Farkas Gábort tünteti fel tettestársként) voltak, mindannyian kecskemétiek. Nem ez volt az első tettük, Muzslai és Bognár például már részt vett az 1863-as kerekegyházi pusztán történt postakocsi rablásban is. Hármójuk közül mégis Bajdor volt a legkiemelkedőbb, akit végül a kecskeméti betyárbanda tárgyalásán 3 gyilkosságban, 14 rablásban, 38 tolvajlásban és számtalan orgazdaságban találtak bűnösnek.

A szarkási puszta egy korabeli térképen (a szerző által jelölve) (http://mapire.eu/hu/)

Bajdor János a végtárgyalás idején kb. 35 éves volt. Mielőtt betyár lett közhuszárként szolgált, s 1860-ban tért haza Kecskemétre. A katonaságnál példásan viselkedett, soha nem kellett megfenyíteni. Hazatérve juhászként szolgált, de még sokáig ekkor sem követett el semmilyen bűncselekményt. Mikor azonban a nyájából elveszett néhány birka, hogy el tudjon számolni, Kerekegyházáról lopott 11 bürgét. A lopást aztán újabb és egyre kegyetlenebb tettek követték. Végül 1869-ben őt is elfogták és a szegedi várbörtönbe került. Itt a vallatása során, Edvi Illés Károly ügyész visszaemlékezése szerint miután Laucsik Máté vizsgálóbíró tudomást szerzett arról, hogy a vádlott babonás, meghagyta, hogy éjjel azzal a kötéllel a nyakán aludjon, amely a meggyilkolt Bodri juhászé volt, s addig nem veheti le, míg mindent be nem vallott. Bajdor ekkor megtört, s mindent beismert, sőt másokat is besúgott. Reizner János, a védőügyvédje ezzel szemben úgy emlékezett, hogy a lelki eszközök sem bírták szóra, de a rettenetes tortúrákat azonban már nem tudta tovább elviselni, ezért vallott.

A szegedi vár az 1879-es árvíz idején

Ami biztos, hogy vallomásaival rengeteget segített a további ügyek feltárásában, újabb személyek elfogásában. Első számú besúgó lett, így akiből sokáig nem tudtak kiszedni semmilyen vallomást, azt összezárták Bajdorral egy időszakra, aki kicsalta a fontos információkat. Szolgálataiért különleges bánásmódban részesült, a várban napközben szabadon járt-kelt, s Laucsik konyhaszolgálatra osztotta be. Valószínűleg a fentiek is közre játszottak abban, hogy végül nem ítélték halálra, hanem életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Míg több társát, köztük Muzslait felakasztották, ő az illavai fegyintézetbe került. Alakja később Móricz Zsigmond Barbárok című 1932-es novellájában tűnt fel ismét a veres juhász képében.

Források:

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 192/1867.

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 204/1869.

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból. In: Világ, 1923. április 19.

Reizner János: A kecskeméti banda. Korrajz a rablóvilág idejéből. In: Szegedi Napló Karácsonyi könyve. Szeged, 1899.

Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv. Méry Ratio, Somorja-Budapest, 2009.

A több évszázados múltra visszatekintő brit - ír szembenállás 1969-ben új fordulatot vett. Ekkor kezdődött a hivatalosan 2005-ig tartó "Leghosszabb Háború", vagy ahogy a britek nevezték, a bajok, zavargások ("The Troubles").

Az Észak-Írországban élő, másodrendű polgárként kezelt katolikusok 1967-ben alapították meg az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetséget (Northern Ireland Civil Rights Association), amely céljai közt szerepelt a katolikusokkal szembeni diszkrimináció felszámolása és a jogegyenlőség megteremtése.

Polgárjogi megmozdulás - falfestmény Derryben

Szerző: Domján Dániel Ferenc

1944 októberében a jugoszláv partizánhadsereg megkezdte „felszabadító” harcát Délvidéken, azokon a területeken, amelyekről a magyar hadsereg kivonult. A Josip Broz Tito által vezetett kommunista felkelők, a szerb civil lakossággal karöltve szinte azonnal megkezdték a délvidéki, „bűnös” magyarság elleni bosszúhadjáratot. A mai napig nem lehet tudni, pontosan hány magyar vált a népirtás áldozatává, hányan fekszenek még ismeretlenként tömegsírokban.

Azok a magyarok, akik túlélték a mészárlást, nem tudták, mit hoz számukra a jövő, folytatódik-e a szerb bosszúhadjárat, vagy másként kell „vezekelniük”. 1944. végén aztán elterjedt a hír, miszerint önként jelentkezhetnek a magyarok és a németek a partizánosztagokhoz.