45 éve,  1970. júliusában vette fel a Pol Pot nevet Saloth Sar, a Vörös Khmer rezsim első számú testvére. Neve rövidítése a francia Politique potentielle - magyarul:politikai hatalom - szónak.

Pol Pot Nicolae Ceauşescu román diktátorral és feleségével Elena Ceauşescu-val 1978 májusában

Fototeca online a comunismului românesc :173/1978

Teleki Pál miniszterelnöksége alatt (1939-1941), hogy egyensúlyozza a Magyarországra nehezedő német nyomást, létrehozta a Miniszterelnökség V. osztályaként a Nemzetpolitikai Szolgálatot. Az osztály elsődleges célja az volt, hogy titkos propagandaeszközökkel - több esetben Teleki és kormánya szidalmazásával - terelje a magyarságot a "helyes" irányba. Az osztály emellett neves szakemberekkel együtt dolgozva belpolitikai reformjavaslatokat dolgozott ki.

Az egyik ilyen "reformcsomag" az ismeretlen szerzőktől származó, valószínűleg 1940 őszén készült "Sz programpont" volt, amelynek tanulmányai gazdasági, társadalmi, pénzügyi és közigazgatási szinten is számos változtatást javasoltak.

Az "Sz programpont" egyik legérdekesebb tanulmánya, amely Nemzetpolitikai Szolgálat tevékenységeit összekötötte, egy propagandaminisztérium felállításának terve volt. A minisztérium elsődleges feladata a német propagandatevékenység ellensúlyozása lett volna, valamint, hogy a lakosság és katonaság körében visszaszorítsa a tengelyhatalmakat támogató nézeteket. A tanulmány készítője a minisztérium felépítésének tervezésénél pedig pont azt a német propagandaminisztériumot tekintette példának, amelynek tevékenysége ellen fel akart lépni.

Teleki Pál propagandaminisztériuma, ahogy számos más elképzelése, a miniszterelnök tragikus halála miatt nem valósulhatott meg.

Forrás: Újpétery Elemér minisztériumi titkár hagyatéka
Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig. Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939-1941. Kairosz, Budapest, 2015. 233-236.

„Névtelen feljelentés alapján uj nyomozást kezdett a bádoghordós asszonygyilkos bünperében a rendőrség.” – 1940. augusztus

   Kiss Béla bádogosmestert Cinkota lakosai tisztességes iparosnak és embernek ismerték. A Kossuth Lajos utca 40-ben (nem messze a mai XVI. kerületi cinkotai HÉV-állomástól) üzemeltette bádogosműhelyét. Kissnél gyakorta vendégeskedtek különféle hölgyek, és mindig igencsak titokzatosan, leeresztett redőnyök mögött töltötte az éjszakát. Az azonban valahogy senkinek sem szúrt szemet, hogy a cinkotai vasútállomásról csak a házába kíséri női vendégeit, visszafelé ellenben soha.

Cinkota, Kossuth Lajos utca korabeli képen.

Budapest 1944-1945-ös ostroma során a város összes hídja megsemmisült. Mivel hatalmas szükség volt egy állandó átkelőre, a Batthyány tér és a Kossuth tér között hamarosan megkezdődött egy félállandó híd, a Kossuth híd építése. A munka sebességét jelezte, hogy az első pillér építése 1945. május 23-án indult meg és a következő év január 18-án már át is adták a hidat; ennyi idő alatt készült el a 8 pillér és a főleg kiemelt roncsokból épített acélszerkezet. A hídon a 7 méter széles kocsipálya mellett mindkét oldalon 3,35 méter széles gyalogosjárda helyezkedett el.

Épül a Kossuth híd, 1945 (Fortepan 45573)

Az 1849-es szabadságharc leverését követően az ország közbiztonsága katasztrofális helyzetben volt. Mindennapossá vált a rablás, lopás, útonállás, garázdálkodás. Mondhatni a betyárvilág „aranykora” kezdődött meg ekkor, hiszen a haramiák számát csak növelte a sok bujdosó honvéd („Kossuth-betyár”) és katonaszökevény, a hatóságok pedig képtelenek voltak hathatósan megakadályozni a további erőszakos bűncselekményeket. A helyzeten valamennyire javított az 1849 novemberétől újból bevezetett statárium. Ez minden elfogott tolvajnak, rablónak azonnali, fellebbezés nélküli akasztást jelentett.

Kecskemét az 1800-as évek végén (Fotó: Fortepan VARGHA ZSUZSA/47308)

A statárium jogának gyakorlását azok a törvényhatóságok alkalmazhatták, amelyek területén a közbiztonság veszélyeztetve volt. 1850-től a helytartóság elnökéhez kellett fordulni a rögtönbíráskodás jogának megszerzéséért. Ennek bevezetését hirdetmények által kellett ismertetni a lakossággal, amiket a város- és községházánál, népesebb utcák falain, a templomok előtt is közzétettek, illetve a pusztákon élőszóval tudatták. A statárium gyakorlása legtöbbször egy évig tartott, lejárta után ismét kérvényezni kellett.

Rögtönbírósági hirdetmény (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára IV. 1627/b Kecskemét város Fenyítő törvényszékének iratai 297/1868.)

Kecskemét, mint Pest-Solt megye székhelye adott helyett a megyei törvényszéknek, így a Kiskunságban a Kecskeméti Rögtönítélő Bíróság ítélkezett, ahol a rögtönbírósági eljárást még 1857-ben is fenntartották. Az 1860-as évek elejére az újból elharapódzó bűnözés visszaszorítására szinte az ország összes megyéje kérte a rögtönbíráskodási jogot. Kecskemét város, miután 1862. december 1-től a törvényszéke fel lett hatalmazva fenyítő hatósági joggal, december 19-től rendelkezett a rögtönbíráskodási jog gyakorlásával, amelyet 1867-ig mindig megújított. Mivel akkor statárium alá tartozó bűncselekmény látszólag nem volt, így az intézkedést megszüntették.

Források:

Bánkiné Molnár Erzsébet: Betyárok a Kiskunságban. Ethnica Alapítvány, Debrecen, 1999. 37.o.

Péterné Fehér Mária: Betyárok Kecskemét környékén az 1848/49. évi szabadságharc után. In: Bács-Kiskun megye múltjából 20. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 2005. 284.o.

   A páncéllal megerősített és fegyverzettel ellátott vasúti szerelvények ötlete már az első világháború előtt, az amerikai polgárháborúban (1861–1865) és a második búr háborúban (1899–1902) is felmerült, ám 1914-re az oroszok voltak azok, akik korábbi vereségeikből okulva már hadrendbe állítottak ilyen vonatokat.

   A Monarchia hadserege számára az első páncélozott szerelvényt Schober Frigyes százados, a cs. és kir. 15. vasútépítő század parancsnoka építtette MÁV-készletekből 1914 augusztusa és szeptembere között, amit Galíciában vetettek be először. Ez a változat még csak védett utánpótlás szállítására volt alkalmas, fegyverzete nem volt.

   Az első felfegyverzett, 8 cm-es tábori ágyúval ellátott páncélvonatot Kossowicz Xenophon százados, a cs. és kir. 5. vasútépítő század parancsnoka építtette, ez már tényleges harcokban is részt vett. 1914. november 26-án Szurmay Sándor altábornagy, az ungvölgyi hadseregcsoport parancsnoka Malomrétről Fenyvesvölgyig páncélvonaton indított meglepetésszerű támadást az orosz csapatok ellen, meglehetős sikerrel.

  A pozitív tapasztalatok után az osztrák–magyar Hadsereg-főparancsnokság több páncélvonat megépítésére adott le rendelést a MÁVAG Gépgyárnak és a MÁV Bp. Északi Főműhelynek. 1914 októbere és 1915 februárja között 8 darab páncélvonat készült el, a világégés során pedig összesen 11 darabot építettek, ebből 10-et Magyarországon.

A II. számú osztrák magyar páncélvonat. Fotó/Fortepan 07062

   Az első páncélvonatok egységesen 1 mozdonyból és 2 darab, egyenként 8 mm-es Schwarzlose M07/12 géppuskával felszerelt, S típusú, rövid tengelytávú teher-vagonból álltak, és előzetes tervezés nélkül, a gyártás alatt kiadott utasítások alapján készültek. A páncélzatot 3 rétegben vitték fel, kívül egy 12 mm vastag vaslemez, középen 40 mm vastag deszka, belül pedig egy 9 mm vastag vaslemez biztosította a vonat védelmét. A szerelvények között az összeköttetést telefonnal biztosították, vagy szócsövön tartották.

   A következő legyártott széria már 5 egységből állt: középen a kazamata-vagon, majd 1-1 mozdony és a szélen 1-1 lövegkocsi tartozott a szerelvényhez. A lövegkocsik forgótornyába 7 cm-es gyorstüzelő ágyúkat telepítettek, az ágyútornyokra pedig 6-10 darab géppuskát. Vészhelyzet esetén a vagonokat a padlón kialakított úgynevezett ütközetkiszálló nyílásokon át lehetett elhagyni.

A Monarchia IX. számú, úgynevezett „lapos” lövegkocsis páncélvonata, amit 1916-ban helyeztek forgalomba. Fotó/Fortepan 52263 Komlós Péter

   A páncélvonatok feladata elsősorban a felderítés, a pályarombolás vagy helyreállítás volt, másodsorban pedig a harcoló gyalogság vagy lovasság támogatása. Érdekesség, hogy a szerelvényeken szolgáló személyzet része csaknem teljesen magyar volt.

   A lövészárok- és állásháború tulajdonságait kevésbé mutató keleti front mozgalmasabb és nagyobb csapatmozgásokat kiváltó hadműveleteiben a Monarchia eredményesen alkalmazta páncélvonatait. A keleti front mellett az olasz hadszíntéren is vetettek be páncélzattal és fegyverzettel ellátott vasúti szerelvényeket, a háború végét pedig 9 páncélvonat érte meg.

Osztrák–magyar képeslap a II. számú páncélvonatról. Hencsei Kálmán gyűjteménye

Források:

Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Szerk: Szijj Jolán. Petit Real, Budapest, 2000.

A magyar vasút krónikája a XX. században. Szerk.: Mezei István. MÁV Vezérigazgatóság, Budapest, 2009.

Horváth Lajos: A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918–1919. http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/iii-sz-magyar-pancelvonat-harcai-1918-1919-13 (2015.07.13.)