Mármint ezzel itt, a képen
Forrás: University of Kentucky Special Collections, Marshall A. Webb papers, Box 1, Folder 3, Item 12

 Hát, őszintén szólva a mi oldalunkat is igencsak furdalja a kíváncsiság. Hitlerre általában nem kifejezetten volt jellemző a cukiskodás, elsősorban nem ezzel akarta a szavazóbázisát növelni. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor illeszkedve a Thomas Mann-i hagyományba, inkább kutyás arcnak volt mondható. Legalábbis 1941-től biztosan, hiszen ekkor kapta meg Blondit, akit annyira szeretett, hogy még a Führerbunkerbe is magával vitte, sőt még azt is megengedte neki, hogy a szobájában vele aludjon. Erről így emlékezett meg Göbbels:

A Führer nagy örömét lelte a kutyájában, Blondiban, aki igazi társává vált… Jó, hogy van legalább egy olyan élőlény, aki folyamatosan a Führer közelében van.
Kershaw: Hitler

Hitler épp Blondival évődik
Forrás: Die Welt

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy azért tőle sem volt teljesen idegen a cukiságkampány:)

De hát mindez azért mégiscsak igazán furcsa. Főleg, hogy a képhez a következő leírás tartozik: „Adolf Hitler with cat, about 1940–1945”. Igazából ekkoriban Hitlernek már egy kicsit gyülekeztek a felhők  homlokán, nem valószínű, hogy túl gyakran nézett volna ilyen elégedett kiegyensúlyozottsággal a kamerába, még ha voltak is felelőtlenül boldog pillanatai.

Itt épp elég felelőtlenül volt boldog
Forrás: Youtube

Sőt, tegyük a kezünket a szívünkre: kicsit azért mintha máshogy is nézne ki a két személy arca. Ennek ellenére a Kentucky Egyetem gyűjteményében mégiscsak ezt az infót találjuk a képről. Itt van a kép hátoldala is:

Egy ilyen alapos, minden részletre kiterjedő dokumentációval hogy is lehetne vitába szállni
Forrás: University of Kentucky Special Collections, Marshall A. Webb papers, Box 1, Folder 3, Item 12

Na, ezen a ponton remélem már a kedves olvasóba is belenyilallt a nagy kérdés: mégis mi a rossebet keres egy macskát simogató pszeudo-Hitlerről készült kép egy amerikai egyetem levéltárában. Nos, ezt a kérdésre már könnyebb választ adni.

Mint azt tudjuk, az Egyesült Államok a Pearl Harbort ért 1941 decemberi bombázást követően belépett a második világháborúba, majd hamarosan Japánnal és Németországgal is kölcsönösen hadat üzentek egymásnak. A szövetségesek stratégiája az volt, hogy először a németeket tanítják móresre Európában, majd ezt követően teljes gőzzel ráfordulnak a csendes-óceáni témákra is. Egy kicsit rázós kezdés után sikerült a németeket kiszorítani Észak-Afrikából, és a jenkik kezdték felvenni az ütemet: 1943-ban angol barátaikkal már a következő nagy dobásra, Olaszország lerohanására készültek.

Eközben a távoli Egyesült Államokban már több kiképzőtábort végigizzadva készült Itália meghódítására egy ifjú titán, az 1922-ben született Marshall A. Webb, aki 1942 óta a 5. hadsereg, 85. gyaloghadosztály, 339. gyalogezredében szolgált.

Marshall A. Webb 1943-ban
Forrás: University of Kentucky Special Collections, Marshall A. Webb papers, Box 1, Folder 1

Egységével aztán 1943 karácsonyán elhagyták az Egyesült Államokat, és a következő év elején Cassablancában szálltak partra. Hősünk egy rövid kétéltű kiképzést követően március végén már Nápolyban harcolt.

Itt az egységével látható, elvileg ő balról a hatodik katona az első sorban
Forrás: University of Kentucky Special Collections, Marshall A. Webb papers, Folder OS 1

Részt vett a német hadvezetés által az egyre gyorsuló ütemben partra szálló szövetségesek feltartóztatására létrehozott Gusztáv-vonal mentén kibontakozó embert próbáló harcokban.

 Ezeket a harcokat a történelemórákról onnan ismerhetjük, hogy itt sikerült az amerikai légierőnek legyalulnia az 529-ben alapított Monte Cassino-i bencés kolostort. Erről Webb így emlékezett meg:

Igen, láttam [Monte] Cassino-t – keresztül is mentem rajta. Nos, az a helyzet, hogy már a földdel tették egyenlővé, mire odaértem.
Interjú Marshall A. Webbel

Június 5-én az 5. hadsereg bevonult Rómába.

 Ezt követően pedig részt vett az 1945 tavaszáig kitartó német Gót-vonal elleni szövetséges támadásban is. Ennek szövetségesek általi áttörése lényegében az olasz front lezárulását jelentette.

 Ekkortájt volt tanúja annak, amikor a Milánóból elmenekülő és a partizánok által kivégzett Mussolini, illetve  szeretője testét a város Piazzale Loreto nevű terén, egy Esso benzinkút tetején fejjel lefelé fellógatták.

Mussolini balról a második
Forrás: Wikipedia

Erről Webb így emlékezett meg:

Elfogták őket. Mindegyiküket megölték. […] Majd visszahozták őket erre a helyre. […] Milánóba. Volt ott egy nagy épület. Ettől húsz vagy harminc lábnyi távolságra […] volt egy nagy szobor. A szobor és az épület közé raktak valamit, egy deszkát vagy egy sziklát, nem tudom, mit raktak oda. Őket hármójukat pedig felhúzták rá. Mármint Mussolinit, a szeretőjét, azt a nőt, akivel élt […], és a tábornokát vagy ezredesét vagy micsodáját.
Interjú Marshall A. Webbel

A Gót-vonal körüli harcok azonban nem csak ezért bizonyultak emlékezetesnek számára. Ekkor került a birtokába a cikk elején látható ominózus fotó is. Erre így emlékezett:

– Volt ott egy kis épület a déli oldalon, […] az osztagom egyszer egy hétig ott állomásozott. Napközben figyeltünk, tudja, megfigyelőtoronynak használtuk. Innen származik a fotó. […] A falról szedtem le. […] Egy asszony és egy fiatal nő éltek az épületben. Mi pedig ott laktunk velük egy hétig. Az a nő egy filmcsillag volt. Egy olasz filmcsillag. […] Valójában ez a nő, ez a két nő mondta, hogy ő van a képen.
[…]
– Na, de ezen a képen Hitler, hogy is mondjam, egy fiatal embernek néz ki, és a rajta lévő ruha is elég koszlott. Olyan, mintha…
– Ismeri Hitlert…
– …egy régi kabát lenne rajta.
– …voltak idők, amikor még csak tizedes volt.
Interjú Marshall A. Webbel

Nos, ez végül is igaz, az első világháborúban tényleg Gefreiterként szolgált, de egy kicsit mintha akkor is másképp nézett volna ki.

Az X-el jelölt alak Hitler 1916 októberében
Forrás: Wikipedia

 Ráadásul már ekkor is volt egy Fuchsl nevű foxterrierje. Igaz, ez nem zárja ki, hogy egy kép erejéig akár egy macskát is az ölébe vehetett.

A képen Hitler és Fuchsl is látható
Forrás: Wikipedia

Ezt követően elvileg Webbék már jelentősebb harci cselekményekben nem vettek részt. Érdekességként viszont meg lehet említeni, hogy – bár a csapattörténetük erről nem tud –, ő állítólag még az amerikaiak által felszabadított Dachauba is eljutott.

 Mindez egy kicsit hollywoodosabban így zajlott:

 Itt több fotót is készített (ezek megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk):

 Ő maga így emlékezett meg a táborról:

Nos, a tábor, amit láttam,  hatalmas volt, olyan barakkokkal – én barakkoknak nevezném őket, de a tábor közepén volt egy óriási épület, egy igazán hatalmas épület. Ez nem olyan volt, mint a többi, jobb volt. Körülbelül ide rakták a levetkőztetett tetemeket. Ez az épület jobb volt a többinél. Körülötte volt egy kerítés, és ennek a szélénél volt egy vizesárok, amiben katonák hevertek. […] [Az épület egyik oldalán] egy hatalmas ajtó volt, vele szemben pedig egy kétautós garázshoz fogható méretű kemence. […] Azt hiszem itt ölték meg őket. […] A fotókat itt készítettem, ide küldték be, és hamvasztották el őket. És a ruháikat az egyik oldalon egy nagy kazalba gyűjtötték. […] Levágták a hajukat, a körmeiket, az óráikat, gyűrűiket, és mindent, ami értékes volt. […] Láttam, ahogy halmokban rendezve ott voltak. […] Egyszerűen hatalmas halmokban álltak – nem csak az órák, de […] a körmök, régi gyűrűk […], és egy csomó haj. […] A haj egy négy-öt láb magas kupacban állt, azt hiszem.
Interjú Marshall A. Webbel

A 339. gyalogezred végül 1945 augusztusában jutott vissza az Egyesült Államokba. Webb szolgálataiért több kitüntetésben is részesült. 1947-ben megházasodott, és felesége három gyerekkel is megajándékozta. Lelkét 2004-ben adta vissza a teremtőjének, és ezzel talán örökre magával vitte a választ arra a kérdésre, hogy

Mit csinál Hitler ezzel a macskával?!4?

[Mindehhez azért a rend kedvéért hozzá kell tennünk, ha jobban megnézzük a kép hátulján lévő feliratokat, akkor ki lehet olvasni a„Stalag XIII C” kifejezést, ami a hammelburgi hadifogolytáborra utal, ahol főleg francia, szerb és brit fogolyok voltak. Illetve kiböngészhető még az Anthyme szó is, ami pedig egy francia név. Talán csak egy, a korabeli szövetséges katonák által elkövetett practical joke volt az egész?]

Felhasznált szakirodalom és források:

Marshall A. Webb iratai, https://nyx.uky.edu/fa/findingaid/?id=xt7dfn10q805
A 339. gyalogezred rövid története, http://user.pa.net/~cjheiser/ct9/339f1.htm
Interú Marshall A. Webbel, 1986. január 16-án, https://kentuckyoralhistory.org/oh/render.php?cachefile=1986oh078_ww041_ohm.xml 
Ian Kershaw: Hitler 1889–1945. Hubris. Kindle Edition.