Kiss-Kozslik Eszter

A kora-újkori Magyarországon az ünnepek, családi események, mint amilyenek például a keresztelők, temetések, mind társasági találkozásra adtak alkalmat, amelyeken lehetőség nyílt arra, hogy a közösség kötelékeit is újra és újra megerősítsék. Ezeket az alkalmakat a vallási hovatartozás és liturgia is keretbe foglalta, és a kötött szertartások kiemelték ezeket az eseményeket a mindennapokból, hasonlóan a mai alkalmakhoz.^[1]

A következőkben Keczer Ambrus (1620-1671), Thököly István udvartartójának naplójából vett részletekkel az esküvőkön való részvételt mutatom be. A Thököly család annak ellenére, hogy távol volt a bécsi udvartól, képes volt magatartásában és udvarszervezetében követni a főurak felé támasztott elvárásokat. Ezt mutatja az Árvában összeírt elkobzott vagyon is.^[2] Nyugat-Magyarországon, közel Bécshez a Batthyány udvar, vagy a Nádasdy család a szó szoros értelmében az udvarlásra rendezkedett be,^[3] ezért sokkal elevenebben jelentek meg a „náj módi”^[4] szokások ebben a környezetben. Az egyházi ünnepek és születésnapok minden évben visszatérő alkalmat teremtettek egy-egy összejövetelre.

Horthy, mint köztudott, 1919. november 16-án vonult be Budapestre. A fehér lován feszítő fővezér fényképe azóta sem maradhat ki a vele, a korszakkal vagy Budapesttel foglalkozó monográfiákból. Épeszű hadvezér módjára persze ő is egy felderítőt küldött előre, hogy körbeszimatoljon. Az előőrs két nappal korábban érkezett a fővárosba. Ki volt a vezetője, mi fordította őt később szembe Horthyval és milyen szerepet játszott IV. Károly visszatérési kísérleteiben?

IV. Károly Győrben a puccskísérlet alatt

„Csupán hűséges szolgája az ő urának” – olvashatjuk egy 1962 novemberében, Bécsben kelt gyászjelentésben (az idézet Grillparzer Bánk bánról írt színdarabjára utal, ami nálunk ezen a címen futott). A hűséges szolgát báró Lehár Antal vezérőrnagynak hívták és 1876. február 21-én született Sopronban. A zeneszerző öccse egy másik műfajban alkotott maradandót: hivatásos katona volt a közös hadseregben. A Nagy Háború elején a 13. pozsonyi honvéd népfelkelő gyalogezred parancsnoka volt az orosz fronton.  A háború alatt megkapta a Mária Terézia-rend (a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetése) lovagkeresztjét és az ezzel járó bárói címet és a tiszti arany vitézségi érmet, utóbbit már az új királytól – ez a „duplázás” a közös hadseregben csak neki sikerült. A háborút az olasz fronton fejezte be a 106. közös gyalogezred parancsnokaként (a piavei harcok emlékére komponálta a bátyja azt az indulót, ami még említésre kerül a későbbiekben).

Baranyi Tamás Péter

2001. szeptember 11-én reggel 8.46-kor egy 790 km/h sebességgel érkező repülőgép csapódott a Világkereskedelemi Központ északi tornyába. 9.03-kor még gyorsabban, 950 km/h-val egy másik repülőgép csapódott a déli toronyba. A becsapódás és a robbanás eleve sok ember életét követelte, de a déli torony 9.59-es, illetve az északi 10.28-as összeomlásával megsokszorozódott a halálos áldozatok száma, mígnem a Pentagont ért támadással együtt elérte a 2996-ot, míg a sebesültek száma a 6000-et is meghaladta. A 19 gépeltérítőt viszonylag gyorsan azonosították, hiszen a végén már nem is igyekeztek nagyon elrejteni személyazonosságukat. Az első néhány hétben azonban nem vállalta senki hivatalosan az elkövetést. Cikkünkben olyan, 2001 ősze és 2004 ősze között keletkezett elsődleges forrásokat vizsgálunk, amelyek közvetlenül a támadóktól származnak.

9 óra 3 perc – becsapódás a déli toronyba. (Forrás: steroid.com)

A középkori olasz városállamok, és kisebb fejedelemségek megannyi családi drámának lehettek a tanúi. Milánót sem kerülték el ezek az események, így a Visconti család története is bővelkedett abban, hogy időnként felvillantsa az emberi természet árnyoldalait. Történetünk főszereplői a két utolsó Visconti herceg Milánó élén. Egyikük, Gian Maria arról volt nevezetes, hogy emberevésre kiképzett kutyákat tartott, és nem mellesleg börtönbe záratta és megölette a saját édesanyját. Az öccse, Filippo Maria sem volt különb, érzékenyen érintette saját csúnyasága, de az őt támogató zsoldosvezérnek tett ígéretéhez híven elvette annak özvegyét, aki nagyjából húsz évvel volt idősebb nála. Milánó ura azonban néhány évvel később megbánta a döntését, és elhatározta, hogy megszabadul tőle. Erre pedig már akkor is a szieszta volt a legalkalmasabb időpont.

Filippo Maria Visconti

A Császári és Királyi Haditengerészet megalakulásáról, nagykorúvá válásáról, harcairól és expedícióiról is többször esett már szó blogunkon (is). A flotta legfontosabb erőpróbája az első világháború volt, amelyben a lenézett (ám világviszonylatban is jelentős, a szakirodalom által 5. vagy 6., tehát "pontszerző" helyre rangsorolt) hajóhad tökéletesen hajtotta végre fő feladatát, az adriai partok védelmét, emellett pedig az ellenség zaklatására, és az otrantói tengerzár többszöri feltörésére is futotta erejéből. Nagyobb vállalkozásba ugyan csak két alkalommal fogtak, de a kisebb egységek - torpedónaszádok, rombolók, gyorscirkálók és tengeralattjárók - napi szinten járták a tengert, olasz, francia és brit ellenfeleik legnagyobb örömére. Mai posztunkban egy ilyen akciót ismertetünk, amelyben a Huszár-osztály négy kis rombolója vett részt, és keveredett egy nem mindennapi éjszakai összecsapásba!

A Scharfschütze akcióban, háttérben egy megrongált francia romboló (korabeli képeslap)

A Huszár-osztály egységei 1905-től álltak szolgálatba (összesen 14 hajó készült, a névadó azonban 1908-ban elsüllyedt, de kiemelt alkatrészeit beépítették a Huszár II-be, amelyet általában "sima" Huszárként emlegetnek a források). A mintegy 400 tonnás hajók (ma a nyílt-tengeri járőrhajók - off-shore (nem olyan!) patrol boat - ekkorák) gyorsak és megbízhatóak voltak, bár fegyverzetük (1915-től 5 db. 7 cm-es - gyakorlatilag 66 mm-es - gyorstüzelő, 2 torpedóvető-készülék, 1 db. 8 mm-es géppuska) és méretük elmaradt az olasz, francia és brit hajók mögött, amelyeket ekkor már 100 mm-es és hasonló lövegekkel is elláttak. A kis rombolók ennek ellenére végig megállták a helyüket, végigküzdötték a háborút, több egység pedig a görög vagy a jugoszláv haditengerészet hajóparkját is gazdagította még egy ideig.

Románia 1916. augusztus 17-én a bukaresti titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz, tíz nappal később, augusztus 27-én pedig elrendelték a román hadsereg mozgósítását és még aznap megérkezett a hadüzenet is. Bár a világháború kitörésekor Románia még a hármasszövetség tagja volt, 1916-ig azonban semleges államként kimaradt az addigi csatározásokból. Milyen ígéretekkel rántotta be az antant a háborúba az országot, és milyen további szerződéseket kötött a világégés során? Mit tartott be ezekből az 1919–1920-as párizsi békekonferencia idején? Mai cikkünkből kiderül.

1918-ban megjelent ropagandaplakát Románia hadbalépéséről. Forrás: Library of Congress