Napi történelmi forrás

Ki koronázhatja meg a magyar királyt és miért kell minden vármegyéből 5 kg föld?

100 éve koronázták meg IV. Károlyt

Ferenc József halála után utoljára koronáztak magyar királyt és királynét; a száz éve, az első világháború közepén tartott koronázásról szól cikkünk. Azt kívánom röviden bemutatni, hogy a koronázásig rendelkezésre álló alig több, mint egy hónap alatt mi kellett a koronázás előkészítéséhez és milyen viták zajlottak ekkor a parlamentben.

iv_karoly_kiraly_eskutetele.jpg

Károly koronában a budai Szentháromság téren. Wikipedia

Az 1867-es koronázáshoz hasonlóan a ceremóniára Budapesten került sor, ezt megelőzően ugyanis Pozsony adott helyet az aktusnak. A fővárosban már a december 30-ai esemény előtt lázasan készülődtek; ugyanis egy sor ideiglenes építményt fel kellett állítani az ünnepségekre. Többek között minden vármegyéből be kellett szerezni egy kisebb mennyiség földet - 5 kg -, hogy az így összeadott mennyiség szimbolizálhassa az ország földjét, illetve a vármegyéknek ki kellett jelölniük azokat a követeket, akik részt vesznek a ceremónián. 

Tovább olvasom
2016\12\27 NTF 2 komment

Nyelvtársak – Mátyás király és a lingvicídium meséje

Perényi Károly

Történt, hogy 1459. februárjában magyar főurak egy Mátyással szemben kritikus csoportja III. Frigyesnek tett hűségesküt. A német-római császár felvette a magyar királyi címet, majd serege nemsokára a Dunántúl nyugati peremén nézett farkasszemet Mátyáséval. Ennek eseménytörténeti részletei jól feltártak,[1] diplomáciai háttere is jól ismert, akárcsak a konfliktust lezáró 1463-as bécsújhelyi egyezmény pontjai.

www_tvn_hu_42dea03ba228773e77b933355b3a6ee2.jpg

Hunyadi Mátyás lovas szobra Kolozsváron

A fenti összecsapásnak akad egy igen érdekes aspektusa: adott egy követjelentés, mely a XIX. század végétől az 1960-as évekig látványos karriert futott be. Eszerint Hunyadi Mátyás az 1459-es összetűzés apropóján „Fridriket bitorlónak, a »magyar faj és magyar nyelv ellenségének« nyilvánította; s »a magyar név« megoltalmazása végett közfelkelést hirdetett.[2].

Tovább olvasom

Negyed évszázados "arab tavasz"

Az algériai polgárháború öröksége

Pontosan huszonöt évvel ezelőtt, ezen a napon tartották az arab világ első szabad és demokratikus választását: 1991. december 26-án Algériában a szavazók nagy reményekkel járultak az urnák elé. Ez az esemény ugyanis a végét jelentette volna egy igencsak válságos időszaknak, ami egyben egy új korszak eljövetelével kecsegtetett nemcsak az észak-afrikai ország, hanem az egész arab világ számára. Ám nem így történt: ez volt a nyitánya a poszthidegháborús korszak egyik legvéresebb konfliktusának. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogy Algéria sok tekintetben előfutára volt mindazoknak 2011 utáni észak-afrikai és közel-keleti eseményeknek, amit ma "arab tavasz" névvel illettünk.   

 

 Egy rendszer válsága

Az első figyelemre méltó hasonlóság, hogy a forradalom előtti években Algéria, akárcsak Tunézia, Egyiptom, vagy Szíria, komoly politikai-gazdasági válságokon ment keresztül. A nyolcvanas évek végi olajár-csökkenés megviselte a „népi olajdemokráciának” nevezett észak-afrikai országot: 1986-ban már csak 7 dollárba került egy hordónyi olaj, miközben az évtized elején még 40 dollár volt.[1] Mivel az energiahordozók kivitele tette ki az algériai export több mint kilencven százalékát, ezért a kormány számára nagyon nehézzé vált az arab világban szokatlanul magas szociális kiadások és állami támogatások kifizetése.

Tovább olvasom
2016\12\23 NTF 6 komment

Mit akarunk? Fizetést! Mikor akarjuk? Most!

Sztrájk III. Ramszesz korában

Zrufkó Réka

Az egyiptomi királyok az i.e. XVI. századtól Théba városával szemben, a ma Királyok Völgye néven ismert sziklás vádit (vízmosás, aszóvölgy) szemelték ki temetkezési helyül. A kisebb-nagyobb sziklasírok több évig tartó kialakítása miatt folyamatosan rendelkezésre álló munkaerőre volt szükség, ezért még ugyanebben az évszázadban a királyok temetkezőhelyétől nem messze, egy másik völgyben munkástelepet hoztak létre.

strike_c.jpg

Amikor nem volt sztrájk

A ma Deir el-Medine néven ismert települést akkoriban Pa-Demi (A Város) vagy Szet-Maat (Az Igazság Helye) néven emlegették. Az 1920-as években itt megkezdett ásatások révén a telep alaprajzának feltárása mellett szinte megszámlálhatatlan osztrakon (általában írásra használt kisebb mészkőlap vagy cseréptöredék), papirusz és egyéb személyes használati tárgy került elő, amik alapján elég jól rekonstruálható a telepen élő munkások, „az igazság helyének szolgáinak” mindennapi élete. Mivel huzamosabb ideig éltek itt, ezért a közelben temetkeztek, illetve szentélyeket is emeltek a helyi isteneknek.

Tovább olvasom

"Sétahajózás" flottillás módra, avagy őrnaszáddal a Dnyeperen

Az 1918. március 3-án aláírt breszt-litovszki béke új helyzetet teremtett az első világháború keleti (és majd a nyugati) frontján is. A békével a katasztrofális állapotba került és forradalmak tépázta Oroszország a maga részéről befejezettnek nyilvánította a háborút, emellett pedig hatalmas területekről is lemondott Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország javára. A keleti front harcai - ideiglenesen legalább is - a központi hatalmak győzelmét hozták, és így vált lehetővé, hogy a németeknek kicsivel később nyugaton még fussa egy jelentős offenzívára is.

16637d66749fb129675e149b158bb52e.jpg

Császári és királyi monitorok akcióban

A mai Ukrajna területére főleg osztrák-magyar csapatok nyomultak be, akik között ott voltak a Duna-flottilla tengerészei is. Bár hajóik - lapos építésű monitorok és kicsi őrnaszádok - nem igazán voltak alkalmasak tengeri üzemre, a partok mellett azért eljutottak a Krím-félszigetre is. A hadműveletek fontos (és békés) részét képezte egy felderítőút a Dnyeper folyón is, amelyet a nyugatiak akkoriban kevéssé ismertek, emellett az expedíció során "idegen terepen" is kipróbálhatták hajóikat. Első körben (április elején) összeállítottak egy különítményt, amelyet Odesszába (oroszosan Ogyessza) vezényeltek. A Wulff Olaf korvettkapitány parancsnokolta csoport a BOSNA, BODROG, KÖRÖS és SZAMOS monitorokból, a BARSCH és WELS őrnaszádból, valamint az ODESSA és a BESARABEC gőzösökből állt, amelyek szénnel és kőolajjal megpakolt uszályokat vontattak.

Tovább olvasom

Az Egyesült Államok beavatkozik Kubában

A Teller- és a Platt-cikkely

A XX. század folyamán az Egyesült Államok sokszor tekintett saját hátsó udvaraként Latin-Amerikára, a latin-amerikaiak pedig gyakran gondoltak úgy Észak-Amerikára, mint az őket elnyomó és megnyomorító kolosszusra. Ennek a nem túl kiegyenlített viszonynak a gyökerei nagyjából a XIX. század végére nyúlnak vissza, és szoros kapcsolatban vannak a Kuba és az Egyesült Államok XIX. század végi viszonyával is.

A a XIX. század minden szempontból az Egyesült Államok gyarapodását hozta: szépen behúzták az indiánoktól a még megmaradt földeket, közben bevásároltak a franciáktól, oroszoktól, illetve szereztek területeket a mexikóiaktól is.

lesson_for_anti_expansionists.jpgAmerika szépen kigömbölyödött
Forrás

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása