Hogy kellő lelkesedést biztosítsunk az egész heti békeharchoz munkához, mai posztunkban egy látszólag könnyedebb témával, a Három kismalac jól ismert meséjével készültünk. Természetesen nem akárhogy, ugyanis az eredetileg 1886-ban megjelent történet 1942-es adaptációját vesszük górcső alá. Ahogy arról már korábban is írtunk, a második világháborúban a rajzfilm és mesehősök is megkapták behívójukat, és a szövetséges (elsősorban angolszász) propaganda szolgálatába szegődtek. Logikus lépés volt a népszerű figurák bevonultatása: Tom és Jerry légoltalmi és egyéb hasznos tanácsokat osztogatott, Donald kacsa egy rémálmán keresztül mutatta be a náci Németország diktatúráját, kollégája, Daffy pedig kommandósnak szegődött néhány epizód erejéig. Popeye a haditengerészethez - hova máshova - szerződött, a japánok legnagyobb bánatára.

A Blitz Wolf eredeti plakátja

A magyar megszálló alakulatok Szovjetunióbeli tevékenységének történeti feldolgozása nagy lendületet kapott az utóbbi években. Mind a szakma, mind a közvélemény hevesen reagált a Krausz Tamás és Varga Éva Mária által szerkesztett dokumentumkötetre, melyben eddig nem publikált szovjet forrásokat tettek közzé a magyar csapatok tevékenységéről. Egy hónappal ezelőtt jelent meg Ungváry Krisztián kötete, melyet élénk érdeklődés kísért a közvélemény részéről s minden bizonnyal a szakma részéről is jelentős visszhangja lesz.

Jelen forrásközlésemben egy forrás alapján mutatom be a magyar megszálló politika, pontosabban a partizánellenes politika néhány jellegzetességét a keleti fronton.

Magyar katonák által partizántámogatásért felakasztott ember a polnikovói erdőben. 1942. július 21.

(Mélion József fhdgy. felvétele)

Legutóbb ott hagytuk el a fonalat, hogy I. Sándor király és Barthou külügyminiszter Marseille-ben történt meggyilkolása hatalmas felzúdulást váltott ki mindkét országban, és népszövetségi vizsgálatot is kezdeményeztek az ügy részleteinek felderítésére. Ekkor került képbe Olaszország és Magyarország is, előbbinek azonban gyakorlatilag teljes védelmet biztosított nagyhatalmi státusza, és a franciákkal akkor még rendezettnek tekinthető viszonya. Miután Franciaországot sokkal nagyobb mértében érintette a gazdasági válság, semmiképp nem akarta összetolni a biciklit a Földközi-tengert csak Mare Nostrumként (a mi tengerünk) emlegető, és a birtokos szerkezetet egyre újabb csatahajókkal és cirkálókkal alátámasztó Mussolinivel.

Usztasák Jankapusztán, kiképzésük alatt - köztük a merénylő

A Szovjetunió elleni német támadást követően számos tömeges lincselésnek, nyilvános megszégyenítésnek és mészárlásnak volt a helyszíne az egykor Lengyelországhoz tartozó, ma nyugat-ukrajnai terület. A Vörös Hadsereg visszavonulása-menekülése, az NKVD-s csapatok kivonása illetve a német megszállók stabil berendezkedése között eltelt pár napban a helyi lakosság egy része, helyenként német asszisztenciával kereste fel, büntette/gyilkolta meg a korábbi bolsevik rendszer funkcionárusait, vagy az annak bélyegzetteket. A mészárlások és megszégyenítések célpontjai sok esetben azonban egész egyszerűen a helyi zsidó közösségeknek a tagjai voltak.

Korábbi cikkemben röviden és rendkívül vázlatosan ismertettem, hogy az NKVD (a szovjet államvédelem) emberei a Barbarossa hadművelet megindítása után bestiálisan megkínozták és lemészárolták a németek által veszélyeztetett területeken fogvatartott embereket. A második erőszakhullám egyik kiváltó oka éppen ez a korábbi, a szovjet hatóságok által elkövetett embertelenség volt. De természetesen az elszabaduló erőszaknak mélyebben gyökeredző  okai is voltak. Jelen cikkemben az események rövid bemutatásán túl arra keresem a választ, hogy vajon a későbbi németek által elkövetett (elsősorban az Einsatzgruppék és az SD) kegyetlenkedései és a helyi milíciák által elkövetett vérengzések között milyen kapcsolatok tárhatóak fel.

"A sátán levette az álarcot" Antiszemita, antisztálinista ukrán nyelvű német plakát, Kijevi Regionális Történeti Levéltár, 1094; 1093. 1941-1943 közötti nyomat

A Magyar Királyi Honvédségben a nemzetiségiek helyzetét bemutató forrásközlő cikkem első részében azokat a törekvéseket mutattam be, hogy a magyar hadvezetés miképp próbálta integrálni a „nemzethűség” szempontjából a nemzetiségi lakosságot. Jelen cikkemben azt vizsgálom meg, hogy milyen gyakorlati problémákat vetett fel a nemzetiségi legénység tömeges behívása a honvédségbe.

Szimedli József tartalékos zászlós (35/II. zászlóalj, távbeszélő szakasz, balra) egy román nemzetiségű katonájával 1942 telén a Don-kanyarban (valószínűleg Galdajevkán) Magángyűjtemény, a fénykép átengedését köszönöm György Sándornak!

1914. január 10-én reggel találtak rá a Bem rakparton az utazókosárba gyömöszölt Turcsányi Emília, ismertebb nevén Mágnás Elza holttestére. A nem mindennapi bűnügy már a kezdetekkor nagy port kavart, az érdeklődés pedig fokozódott, amikor kiderült, hogy a halott nő az éjszakai élet egyik ismert alakja, korábbi kurtizán, a dúsgazdag bútorgyáros, Schmidt Miksa szeretője.

Mágnás Elza és a bűnügy részletei képekben
(Tolnai Világlapja, 1914. január 25.)