Blogunkon már több bejegyzésben foglalkoztunk az 1956-os eseményekkel és haditechnikával is. Mostani posztunk is szervesen kapcsolódik a forradalomhoz; kevéssé ismert, hogy a Nemzeti Múzeumban több tűz is tombolt, amelyek súlyos károkat okoztak például az Ásványtani Gyűjteményben és az Őslénytárban is. Azt, hogy a lángok elérjék az Országos Széchényi Könyvtár anyagát, csak tűzoltók és múzeumi dolgozók hatalmas erőfeszítései révén sikerült elkerülni.
Hivatalosan a Szovjetunióban minden annyira szép és jó volt, hogy teljesen okafogyottá váltak a tüntetések és lázadások. Ez alól természetesen kivételt képeztek azon esetek, amikor - még a kezdet kezdetén - az osztályharcos eszméket magukévá tevő munkások és katonák fellázadtak gonosz elnyomóik ellen; ez esetben a lázadás egy teljesen elfogadott eszköznek minősült. A tengerészek - részben mert viszonylag sokan vannak kis helyen összezárva, és a hadviselés módszerei miatt unatkozni is szoktak - amúgy is "hajlamosabbak" a lázadásra, ezt akár a cattarói matrózlázadás, illetve a Német Császárságot alapjaiban megrengető kieli matrózfelkelés is bizonyítja. A szovjethatalom azonban 1921 márciusa óta nem szembesült nagyobb méretű tengerészeti elégedetlenséggel, egészen 1975 novemberéig. És amíg a kronstadti felkelést rá lehetett fogni az imperialista mételyezőkre és az aknamunkában jeleskedő fehérekre, ötven évvel később már jóval nehezebb volt külső bűnbakot találni...
A T-34-es a második világháború egyik legsikeresebb harckocsija lett, ezért nem véletlenül a későbbi szovjet tankok alapjául is szolgált. A szovjet harckocsigyártás fontos mérföldköve volt, hogy az 1956-os forradalomban a T-34-es tankok mellett az annak tapasztalatai alapján gyártott T-54-es harckocsit is bevethették, s így újabb értékes tapasztalatokat szerezhettek.
Megsemmisített T-34/85 a Corvin köznél az 1956-os forradalom idején. (Kép forrása: Fortepan)
Az idősebb korosztály biztosan ismeri a munkásmozgalmi dalok egyik legtöbb nyelvre lefordított opuszát, a Varsaviankát. Az újkor egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a tömegmozgalmak létrejötte, a tömegmozgalmakat pedig az ezeket kísérő forradalmi vagy mozgalmi dalok színesítették. Kétségkívül az egyik legszélesebb körben ismert forradalmi dal a francia himnusz, a La Marseillaise. Az 1905-ös orosz forradalmat kísérő, 1905-1907-es lengyel szabadságharc ikonikus dala pedig nem más, mint az orosz-ellenes Varsavianka, joggal tehető fel a kérdés, hogy lett a lengyel dalból a szovjet korszak egyik jelképe; erre keresem a választ rövid írásomban.
A feltett kérdésre többféle válasz adható, azonban a probléma komplexitása miatt távolabbról induló elemzés szükséges. A cári Oroszország 1905-ben katasztrofális állapotban volt, a társadalmi és gazdasági válságot tetézte, hogy a birodalom 1905-ben Japántól megalázó vereséget szenvedett el. (Rövid bejegyzésünk egy 1905-ben készült Japán propaganda-kiadványról) Birodalom-szerte etnikai, vallási konfliktusok törtek ki, ezek közül az egyik legsúlyosabb az odesszai pogrom volt. A birodalom peremterületein pedig, így Lengyelországban is függetlenségi mozgalmak indultak meg
Képünkön a japán-orosz békedelegáció, 1905-ben. Library of Congress Prints and Photographs Division: LC-DIG-ppmsca-08196
Az 1917 után felálló bolsevik kormányzatnak az 1905-ös események érthetően kínosak voltak. Noha Sztálin uralma alatt újra feléledt a russzifikáció gyakorlata, amelynek egyik fő sajátossága a lengyel-ellenesség volt, az 1905-ös eseményeket új keretbe kellett helyezni. Az eredeti 1905-ös lengyel szöveg ugyan erős munkásmozgalmi jelleget mutat, amely egyetemes emberi szolidaritásra hív fel, azonban a szöveg mindemellett Lengyelország újrafeltámadását énekli meg, Varsó népének cár ellenes harcait méltatja. A későbbi fordításokból eltűnik a lengyel szál, a munkásmozgalom általános küzdelmét méltatja, s az elnyomó cári rendszerről egy szó sem esik benne.
A Varsavianka Lányi Sarolta 1945 utáni internacionalista fordításában. Das Archiv der Arbeiterbewegung Youtube csatornája
1956. október 26-án Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortűzre került sor, aminek következtében a fegyvertelen tüntetők közül tizenhat fő az életét vesztette, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. Az áldozatok között számos fiatalt találunk, a 18 éves Grómusz Máriát haslövés érte és a helyszínen elvérzett. A még csak tizenhárom éves Misley Emesét pedig arcán és szívén érte halálos találat.
Sorozatunk első részében Áden kopár szikláinál vettünk búcsút a Zrínyi korvett orvos-krónikásától, Dr. Gáspár Ferenctől, és a dzsiddai nők okozta kábulatból épp csak magukhoz térő tengerészektől. A korvett eredetileg innen Szingapúrba indult volna, azonban egy váratlan utasítás következtében megváltozott az úticél, amely Colombo, Ceylon (a mai Srí Lanka) fővárosa lett. Ám nem ez volt az egyetlen váratlan dolog az Indiai-óceánon...