Az október vége és november eleje blogunkon is az 1956-os forradalom és szabadságharc jegyében telik, így a miskolci sortűzzel, a T-34-es harckocsival és a Nemzeti Múzeumban tomboló tűzzel foglalkozó cikkeink után mai posztunkban tegyünk fel és tisztázzunk néhány kérdést az úgynevezett pesti srácokkal, a forradalmi események fiatal korosztályaival kapcsolatosan.
Az első világháborúban a lövészárok-hadviselés során kialakult patthelyzet haditechnikai újítások egész sorozatát indította el. Egyik ilyen innováció volt a harckocsi is, aminek lényege abban állt, hogy edzett acél páncélzatának védelme alatt lehessen áttörni a megmerevedett, mélységében kiépített lövészárok-rendszereken.
A C-15 névre keresztelt „férfi” brit Mark I típusú harckocsi, 1916. szeptember 25.
Tovább kísérjük Dr. Gáspár Ferencet és őfelsége Zrínyi korvettjét kelet-ázsiai útjukon. A mostani, békésebb útszakaszon sem kopár sziklákkal, sem havariahelyzettel nem kell bajlódniuk hőseinknek, de így sem unatkoznak. Miután kiheverték a Pulo Penang-i színművészet okozta sokkot, megismerhetik a később Rejtő Jenő regényeiből ismertté vált Szingapúr nevezetességeit és sajátosságait.
Georgetown, Pulo Penang, mintegy száz évvel hőseink látogatása előtt
A rendszerváltoztatás óta gyakorlatilag minden korábban betiltott dal és induló meghallgatható, ezt megelőzőleg azonban politikai okokból üldöztek egyes dalokat, többnyire azok szerzőivel együtt. Kifejezetten csúsztatnék, ha azt írnám, hogy a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalt a rendszerváltoztatás után a jobboldal, illetve a szélsőjobboldal emelte vissza a köztudatba, ugyanis számos zsidó fesztiválon játszották már el Vincze Ernő és Kulinyi Ernő szerzeményét.
A dal eredetileg a Hamburgi menyasszony című, 1922-ben bemutatott operett betétdala volt; miután az operett hamar lekerült a repertoárról, a dal önálló életre kelt. A dalszövegében ugyan irredenta utalás nem található, mégis a visszacsatolások alatt vált népszerűvé. Stachó László idézett tanulmányában megemlíti, hogy ez nem csak Magyarországon volt így, de a román hatóságok is hasonlóan gondolták, s így a román cenzúra miatt a dalt és az operettet is csak a "Szép vagy, gyönyörű vagy, Meseország" szöveggel lehetett énekelni.
A dal egy két világháború közötti kiadása
A 20. század elején megjelent új tömegkommunikációs eszközöket, vagyis a rádiót és a filmet, államformától függetlenül a legtöbb politikai vezető igyekezett habitusának megfelelően kihasználni. Elég csak Hitler gondosan megtervezett, ám látszólag spontán performanszaira, az Akarat diadalára, vagy Franklin D. Roosevelt családias hangulatú kandalló melletti beszédeire gondolnunk. A második világháború alatt mind a szövetségesek, mind a tengelyhatalmak csúcsra járatták propagandájukat, olyannyira, hogy a rajzfilmhősök sem maradhattak ki a háborús erőfeszítésekből. Háborús történetté alakult a három kismalac meséje, akik a gonosz (és véletlenül éppen a Führerre hasonlító) farkas elől menekülnek egy bizonyos brit miniszterelnökkel nagyfokú hasonlóságot mutató, legerőlelátóbb testvérük bunkerébe, és vágnak vissza a fenevadnak, Tom és Jerry egyik története pedig a légoltalmi alapismeretek oktatásában nyújthatott hasznos, és kétségtelenül vicces segítséget.
A Horthy-korszak egyik ismert kisgazda politikusáról, Eckhardt Tiborról (1888-1972) keveset lehetett olvasni a közelmúltig. Vele közvetlenül szinte alig foglalkoztak, ha pedig mégis felmerült a neve, akkor általában a baloldali magyar emigráció szempontjai szerint került elő a "reakciós, "rendszerátmentő" Eckhardt. Lehet, hogy nem képviselt annyira progresszív eszméket, mint a Vörös Gróf vagy Jászi Oszkár, de kétségtelen, hogy a második világháborús magyar emigrációban (és utána is) sokat tett Eckhardt is. Kádár Lynn Katalin írt róla az előző évtizedben biográfiát, majd a politikus visszaemlékezéseit is sajtó alá rendezte. Utóbbi lapjai egy igen mozgalmas, mindennapi harcokkal teli emigráns élete tűnik elő, akinek a baloldali magyar (így Lugosi Béla is az ellenfelei közé tartozik), valamint a csehszlovák emigrációval is meggyűlik a baja. Ebben a bejegyzésben az előbbiről esik szó.
Eckhardt Tibor 1941-ben került az Egyesült Államokba, hogy ott Magyarország érdekeit képviselje a kormányzatnál, amennyiben beállna a hadiállapot az USA és Magyarország között. Ennek a "kiküldetésnek" az előzménye Pelényi János, washingtoni követnek a levele volt a magyar külügy felé. A követ egy képviselőt küldött volna Washingtonba, abban az esetben, ha Magyarország a Tengelyhatalmak oldalán kötelezné el magát a háborúban. Eckhardt Tibor lett kiválasztva erre a feladatra, mivel jó amerikai kapcsolatokkal rendelkezett, a kormányzati politikában azonban súlytalan volt, így nehezen lehetett volna kompromittálni (ebben tévedtek Budapesten). A politikus önmagát szervezőnek, és valóban küldöttnek gondolta, attól pedig emigrációja során mindvégig elzárkózott, hogy emigráns kormányt hozzon létre - noha Pelényi János a levelében ezt sem tartotta volna rossz ötletnek, mivel figyelmeztetett arra, hogy Beneš ismét "kormányfélét" készül alakítani (1940-ben született az írás).
Eckhardt Tibor (1888-1972) - a kép forrása